Jöjjön hát a női divatról szóló újabb tanulmányom. Mert értek hozzá, azért.

Nyilván nem én vagyok az egyedüli férfi, akinek a nyár folyamán feltűnt a női hasat szabadon hagyó topok idei bazi nagy népszerűsége.

Nem az én stílusom, de sebaj, a női lélekhez úgy hozzátartozik a csábítási ösztön, mint közbeszerzésekhez a korrupció. Nincs ezzel semmi baj – mármint az ösztönnel, a hasonlattal és a korrupcióval viszont igen -, nem vagyunk egyformák, valaki a meztelen hasra gerjed, valaki másra. Aki a meztelenséggel akar hódítani, annak meg tudomásul kell vennie, hogy egyre magasabb a férfik ingerküszöbe, így évről-évre rövidebb topokkal lehet elérni ugyanazt a hatást. Mondjuk ez legyen az ország legnagyobb problémája.

Mindazonáltal az idei nyár más trendekkel is szolgált. Nemcsak hogy egyre több nő hord egyre rövidebb topot, de a nők bátorsága is egyre nő. Arra gondolok, in concreto, hogy egyre többen hagyják szabadon a hasat olyanok is, akiknek – szerény véleményem szerint – nem feltétlen előnyös a viselet. Magyarul: kitüremkedik a has a nadrág és a top közötti részen. Az angolszász szakirodalom a jelenséget a „muffin” szóval illeti.

Nem nehéz rájönni, hogy miért.

Minden valamirevaló tanulmány végén illik levinni valamiféle konklúziót. Az enyém így néz ki.

1) A muffin is szexis
2) Egyre őszintébbek a nők, ezt díjazni kell
3) Jogukban áll a muffinnal villogni, csak rosszul járnak
4) Kormányrendelettel kellene betiltani a muffint
5) Inkább Tibet felszabadításával kellene foglalkozni

Egy korábbi tanulmány a női divatról.