Hogy mennyire fontos, hogy Vas megyei polgármesterek, önkormányzati képviselők utazzanak új székesfővárosunkba, Brüsszelbe, azon lehet vitatkozni. Tényként annyit tudunk, amennyit a megyei napilap tudósítója közöl az útról a lap mai számának 5. oldalán „Negyven óra buszozás” címmel.

A meglehetősen sajátságos fókuszú írás számos részlete mindenképpen figyelemre méltó.

Megtudhatjuk belőle, hogy a Vas megyei nobilitások brüsszeli buszos kalandjai során „a legnagyobb szám azonban az volt, amikor egy mobil, megállást tiltó táblát voltunk kénytelenek áthelyezni annak érdekében, hogy a busz meg tudjon állni.”

A legjobb – a szakközepes osztálykirándulások hangulatára emlékeztető események – azonban a második éjszakán zajlottak.

„Második éjszaka történt az újabb kaland. A társaság egy része már jócskán éjfél után elhatározta, hogy a szállodában szerenádot ad a hölgykoszorú néhány tagjának. Az emeletet azonban elvétették. Eggyel följebb kötöttek ki, s itt további polgármestereket mozgósítottak, így végül tízen voltak a hat személyes liftben, amely ezt meg is elégelte, önállósította magát, s végül a mínusz második szinten állt meg. Az ajtó azonban nem nyílt ki, a riasztócsengő nem működött, s hiába hívták azt a telefonszámot is, amelyik ki volt írva a liftben. Miután a kabinban tízen szorongtak – volt aki pizsamában -, a levegő egyre fogyott. Nagy nehezen aztán sikerült némi rést nyitni, elhárítva ezzel a fulladásveszélyt. A megoldást végül az jelentette, hogy felhívták egyik kollégájukat, aki lement intézkedni a portára, s egy óra múlva meg is érkezett a szabadító szerelő.”

Csak nagyon halkan súgom, hogy remélhetőleg ez a lifteskalandos út nem közpénzen ment.