A mai nap jól sikerült. Végre elmozdultam a monitor elől, rendbe raktam az udvaron a kedves páfrányaimat, felpumpáltam az Essónál a bringákat és délután fociztam egy jót Datuék udvarán.

A maradék időmben pedig Ian Brown lemezeit hallgattam. Megint rá kellett csodálkoznom, hogy mennyire szeretem. Ideteszem nektek is, hátha valakinek. (Azért az érdekes, hogy az ember zenei – irodalmi, képzőművészeti stb .- kérdésekben mindig rácsodálkozik a másik emberre, amikor azt mondja a kedvencére, hogy neki nem tetszik. Hogy az meg hogyan lehet, ugye?)

Szerintem a videó is zseniális, érdemes végignézni az utolsó másodpercig.