Csak elindulni nehéz, ha már úton vagy, mindig jó futni. Legjobban a napsütéses vasárnap délelőttöket szeretem. Akkor is a városszéli útvonalakat.
Ilyenkor úgy tűnik, mintha rendben lenne az ország, a város, sőt mi magunk is. Bizonyos fokú harmónia sugárzik az élőlényekből, tárgyakból. A szombati bulizók még alszanak, autó alig közlekedik. Csend van.
A nők a házakban főznek vagy tesznek-vesznek, a férfiak olykor kidugják a fejüket, melósruhában matatnak a ház körül, miközben a gyerek az udvaron bringázik. Hangos szó sehol, mintha mindenki ki lenne egyezve a világgal egy kis időre.
Egyébként a vasárnapi futás közben jönnek a legjobb gondolatok, és ekkor lehet letesztelni a bennünk levő stresszt is. Egyszerű arányszámban felírható, hogy menyire tudjuk elszakítani gondolatainak a napi taposómalomtól és mennyire tudunk figyelni a mellettünk – nagy túlzással – elsuhanó életképekre.
Jójisaz!
http://www.alon.hu/blogs/index.php?blog=6&title=a_gyaloglas_vege&more=1&c=1&tb=1&pb=1
:))