Mondjuk bemenni a Parlamentbe, egy karikás ostorral csattogtatni jó nagyokat a fülük mellett, aztán a képviselőket a folyosóra terelni, lábuk alá durrogtatni – hm- gumilövedékkel gumicukorral, úgy hogy közben bélyegeket kelljen nyálazniuk órákig egy gusztustalan stenciles lapra.
Persze ez csak vicc.
Mint ahogy az is, hogy három héttel 2010 előtt még nem lehet tudni, hogy végül is mi lesz a munkavállalói kiskönyv sorsa január 1-től.
Az ember néha azt hiszi, álmodik. Csak az ébredés élménye valahogy mindig elmarad.
A kutyafáját.
Szólj hozzá!