Egyre nehezebben látom a kisbetűket a bankok és multicégek szerződéseinek alján, egyre jobban szétcsúsznak a betűk este, amikor aktuális regényemmel az ágyamba térek, egyre többet ütök félre a számítógép billentyűjén. Nem jól van ez így, kell a szemüveg.

Régebben félelemmel töltött el még a gondolat is, hogy egyszer majd nekem is kell ilyen. És most itt állok a szemüvegesek klubjának a bejáratánál. Nem örülök neki, de már beletörődtem, mint ahogy néhány dologba beletörődtem már, és várhatóan még ennél többe fogok beletörődni az elkövetkezendő néhány évtizedben.

Szóval ilyen voltam, ilyen leszek, legalábbis a Paint szuperprogram szerint.