Még hajnali kilenc sincs, riadóztatom a családot, vége a henyélésnek, megyünk a vursliba vagy mibe, a fene emlékszik, utoljára Csernobilt ünnepeltük sör-virslivel, asszonypajtás terhes volt az első csemetével, ilyenre emlékszik az ember. Van is némi belső ellenállás, aztán bólintás, annak ellenére, hogy a digit. kamera bemondja az unalmast. Képtelenség.

Előtte gyors körtelefon, Szombathelyen senki emberfia nem tudja, mi lesz, hol lesz, ja, hallottak valami szakszervezeti izéről, a rádió is pofázott valamit, végül is tökmindegy, sör mindenhol van, minek ebbe belekeverni a mozgalmat. Mozgalom nincs is nagyon belekeverve, a reptéri ricsaj elnyomja rendesen a szövetgatyás szakszervezeti funkcik üzenetét, hogyaszonygya hogy másfélmillió munkahely elvesztése, munkavállalói érdeksérülések meg Happy End kft., ki a fenét érdekel ez, max. 50 ember hallgatja, azért a gyerek jussol egy MSZOSZ-es lufit, ami több mint a semmi.

A magam részéről sörsátor, Arany Ászok kétszázért, jó van ez így, szponzorálás, sziget-fíling, még a poharak is ugyanolyanok, kár, hogy nem adnak érte törölközőt, pedig rajta vagyok az ügyön, olyannyira, hogy céllövölde, gyereknek vattacukor. Sörsátorba vissza, ezúttal kolbász is, rohan az idő, egyre több munkásarc, lelógó harcsabajusz, a mosónők korán halnak, baloldali fertő, ki a franc jön ide milliomosként vagy juppiként virslit enni, még akkor sem, ha ingyen busz van. Ismerőssel összefutunk, azt mondja, nehéz az on-line újságírók élete, amire csak bólintani tudok, aztán a szolidaritás jeleként kirendelem a következő kört, elvégre munka ünnepe, összetartás. Padok között a homályból lányka bukkan fel, politikailag korrekt kérdőívet töltök ki, kire szavaznék, szól a kérdés, nyilván a maszopra, egy reklámtoll, hat sör és némi rövid után csak a hülye gondolkodik ilyesmin május elsején.

A helyszín és a május 1. stimmel, de az évszám nem. Ezt a fotót évekkel később készítettem a szombathelyi reptéren. Csak illusztrációnak teszem ide. A cikk írásakor (2001) egy AGFA digitális fényképzőm volt, ami akár 38 képet is képes volt tárolni a memóriájában. Már amikor működött. Ezen a napon éppen nem.

Szabó Gábor polgármester nem jelenik meg a fél egyre meghirdetett fórumon, a jó nép nem is nagyon keresi, nem az a típus jött ma itt össze, inkább a repülők körül ólálkodik, kétezer körüli pénzért már felemelkedhet a munkás a magasba, ahol a madarak vannak meg a csend, egész jó árnak tűnik, csak pár perc, de igazi repülés. Aztán legyint az ember, ennyiből tömérdek sör jön ki, azzal is el lehet dobbantani, de még hogy, csak a zene ne lenne ilyen hangos, s ha már hangos, akkor miért Lagzi Lajcsi és Baby Sisters, miért nem valami baloldali vonal, éljen május elseje, énekszó és tánc köszöntse.

Csak a fejem ne fájna ilyen rohadtul, akkor talán még Aradszky Laci bácsit is megvárnám, megígérte a piros pólós dj-nek, hogy jön, talán jött is, mi már hazafelé, dodgem majd jövőre, holnap meg meló, a rohadt életbe.

Szombathely, 2001. május 1.