Azt nem mondom, hogy lélegzet visszafogva figyelném a magyar kormánynak nevezett izé szappanoperáját, de azért időnként betekintek, mert jót lehet nyeríteni a fejleményeken. (Az előző rész tartalmából: Gábor Lajost javasolja, de Lajos visszaüzen, hogy meggondolta magát, inkább mégsem. Gáborék összeülnek, de nem tudnak dönteni, hogy szeretik-e már Jani barátját, Gordont, akit korábban nem szerettek. Stb.)
Sokkal kevésbé vidám fejlemény, hogy megint tekergetni kell az órákat. A nyári időszámítás egyike az emberiség leghülyébb találmányainak. Ennek folyományaként van az, hogy a környezetemben még egy hónap múlva is lesz olyan óra, amely egy órával hátrébb jár, és még nagyobb baj, hogy szürreálisan korán kell kelni. Nekem a téli időszámítás szerinti nyolc óra is poroszosnak számít, a nyári kakaskukorékoltató meg egyenesen zsibbasztónak.
Különösen azzal a tudattal, hogy ez így lesz egész őszig. Brr.
egy órával rövidebb lett a válság, hát semminek nem tudsz örülni? 🙂