Sokan voltak ma koraeste a szombathelyi SZSE-pályán, amikor fiammal lementünk egy laza sprint távra (5 kör).
Nem futottam rossz időt, legalábbis magamhoz képest nem, de ez most kivételesen mellékes.
Érdekesebb fejlemény a bumerángügy.
Fogalmam nincs, hogy honnan jött, talán valamelyik Ausztráliában járt egykori tanítványomtól kaptam – ha így van és nem emlékszem, szégyellem magam -, mindenesetre a bumeráng a múltkori pincetakarítás közben került elő egy bontatlan csomagolásból.
Már a múlt héten is levittük a pályára, hogy néhány perc alatt konstatáljuk, hogy a valóságban nem is olyan egyszerű ezeket a hajlított botokat hajigálni.
Az első húsz dobásunk nagyjából annyira volt kecses, mintha egy csaptelepet hajítottunk volna el. A végére egy hangyányit mintha már kanyarodott volna, de lehet, csak a sötétedés miatt láttuk így.
Mikor ma lementünk, tényleg sokan voltak, a kosaras, focizó, jógázó és futó társaságok mellett volt egy kis csapat, akik baseball-dobásokat gyakoroltak. Mivel a fene sem látott még ilyent élőben, a többiekkel együtt én is figyeltem őket a szemem sarkából, miközben nagy nehezen lenyomtam lesprinteltem az öt kört.
Na de aztán elővettük a bumerángot, és azonnal elloptuk tőlük a show-t.
Az elején azért, mert jó bénákat (vö. csaptelep) dobtunk, aztán meg azért, mert elkezdett kanyarogni! No vissza még nem jött, de a legközebbi alkalmakra is hagyni kell valami fejlődni- és látnivalót.
Fotókat nem készítettünk, mert nem vittünk le semmilyen technikai eszközt, miért is tennénk, ti viszont ha tudtuk, mozogjatok rendszeresen, és továbbra is mondjatok nemet a stadionokra.
Szólj hozzá!