A nyári képek között találtam ezt.

Koncentráció, magabiztos tartás, kifinomult mozdulatok

Bár gyermekkoromban igencsak végighakniztam a sportágakat, vannak olyanok, melyeket csak felnőtt fejjel próbáltam ki.

Ilyen a korcsolya, amit 30 év felett csatoltam először a lábamra, és ilyen a tenisz, amit úgy 40 körül próbáltam először.

Azóta kb. 10 órát töltöttem el a jégen, és nagyjából ennyire kalkulálom a teniszpályás tapasztalataimat is.

Ez a kis handikep azonban nem gátol meg abban, hogy mindkét sportot szívből szeressem.

Korcsolya

Évente egyszer kimegyek a szombathelyi jégre, és pingvinszerű mozdulatokkal lököm magam körbe-körbe a kapucnis dzsekimben, csodálva a bátorságát mindenkinek, aki három méter távolságon belül meg mer közelíteni. Ugyanis fogalmam sincs, hogyan kell megállni, fékezni, meg ilyesmi. Ezeket a felesleges trükköket majd a következő évtizedekben fogom elsajátítani.

Tenisz

„A fonák szerintem hülyeség” – állapítottam meg élénk derültség közepette az első teniszjátékom alatt, és azóta ehhez – a családban szállóigévé vált – privát szabályhoz tartom magam. A pálya felfestéseit nem pontosan értem, folyosó meg mitt’omén, de iszonyú lelkesen robogok futócipőmben ide-oda a salakon, vészjóslóan suhogtatva az ütőmet. Nem mindig az eredeti szándékomnak megfelelően trafálom el a labdát, de a technikámat láthatóan sokan megcsodálják. Vagy legalábbis sokak figyelmét felkelti. És erre büszke vagyok.

El kellene kezdenem megint valami újat.