Uwe Gressmann: Elõzetes jelentés
(Vorbericht)

Én, ember, kicsi kozmosz, amint a filozófusok mondják,
cipőtalpamon hordtam a Földet s magamban a teremtés
gondolatát;
s csavarogni indultam ki az ég országútjára.

De mielőtt megmutattam volna a népeknek,
hogyan lett a világ, a természet s ecsetem tusvonásai,
elõadtam az Ur Tanácsánál,
a természeti hatalmak ügyosztályán
javallatom a Tavaszmadárnak,
ügyeltem, nagy szelet ne verjek.

Gondoltam, azért van ott, a felhők istápolója, de
nevetett:
Remélem, nem tévesztesz össze a Jóistennel,
ő most házon kívül van, túl a csillagokon, mint
a palástos hinni szeretné.
De eredj csak, mondd meg a népeknek,
te vagy a világ, a természet s ecseted tusvonásainak
megteremtője,
s írd alá ezt a kilépőcédulát,
hogy elhagyhassam a kozmoszt,
ahova beléptem.

S én cipőtalpamon hordtam a Földet, s magamban
a teremtés gondolatát:
én, ember.

Uwe Gressmann

A fiatal német költészet rendhagyó alakja, Uwe Gressmann
1969 õszén halt meg. harminchat esztendõs korában, szinte
ismeretlenül. Kezdetben naiv költõként emlegették, Henri
Rousseau-i értelemben: ártatlan, félelem nélküli amulása
olyannak látja és láttatja a világot, amilyennek lennie
kellene. Mintha huszadik századi fenyegetettségünk itt
érvényét vesztené: bolygónkat úgy helyezi bele az univer-
zum mozgásába, hogy a napok, csillagok óvón suhannak
körülöttünk, s a mindenség békéje, „tisztessége” uralkodik.
Versei ezt a kozmikussá tágult világot vetítik vissza föl-
dünkre: városainkra. reggeleinkre, munkaheteinkre, év-
szakainkra. Vagy a kozmosz van berendezve a mi tár-
gyainkkal. érzéki, érzelmi világunkkal. Gressmann tájain
rend van, a természet és a dolgok titkos és magától értetõdõ
rendje. Mûve késõbb fausti jelenséggé változik, gondolati
összegzést áhít. Nyelve ekkor már bonyolultabb, szikárabb,
nem esik olyan közel, mint rég, az emberi beszédhez.
Rendhagyó életében és halálában legendává lett: télen-
nyáron bokáig köpenybe burkolt alakja maga a megteste-
sült humánum, a gyanútlan jó szándék. Világra vetett pil-
lantásában nem tükrözõdik vissza létezésünk semmi sa-
lakja – s talán éppen ez adja lírájának rendkívüli varázsát.

Forrás: Uwe Gressmann versei. Európa Könyvkiadó, 1983
Fordította: Kalász Márton