Jaj. Ez a dagi csávó (?) nekem nagyon nem jön be. A hideg kiráz tőle.. Hát, izlések és pofonok… Feléig bírtam hallgatni. Persze az is lehet, h nagyon szombat reggel van.

Dagi csávó nem olyan rossz, bár nekem kissé modorosnak hat. De el tudom képzelni, hogy bizonyos élethelyzetekben, szituációkban beletrafál. Nekem ebből a műfajból a Thindersticks sokkal jobban bejön. Azt hiszem így írják, de majd rájuk keresek a YouTube-on.

Ja, a Mercury-díj az már valami, azon kevés díjak egyike, amikben hinni lehet.

Kösz, ez hasznos!!
Bár mai zenéket nagyon nem hallgatok, de nem ‘Art’ képben lenni. :))
Nagyobbik fiam kezéből ma amúgyis majdnem kiesett a VN, meglátván a notenx-et.
Shit cucc… Semmit nem tettek még le az asztalra, de már címlapot kaptak + egy komplett oldalt a hétvégi számban…qrvajó.

Btw, most nézem, hogy “dagicsávótól” a http://www.nationwidemercurys.com-on is épp a Hope There’s Someone-ból van részlet. :))

1998-ig kellett visszamennem, hogy nagyjából képbe kerüljek…:))
1995-ban Van Morrison, 1994-ben Michael Nyman is díjat kapott. 🙂
Nekem inkább ők jönnek be. No meg a 92-es díjazott Jesus and Mary Chain, akitől elvesztettem a kedvenc CD-met (Stoned and Dethroned)..:( Az Automatic bakeliten, a Honey’s Dead kazin van meg. Elő is bányászom őket & irány a torrentsite! ;))))

Örömöm sötét, fekete
És ez egy haláli zene.

To Harle: Most hogy vittem ki a szemetet, rájöttem: A Dagicsávó Thindersticksnél is jobban emlékeztet Jeff Buckley-ra. Nem annyira a zene és az ének, hanem a sugallt mögöttes éteri miatt. A Dagicsávóban azért lehet valami, mert jár rajta az agyam, d számomra az a zene, amit nehezen tudnék sokszor meghallgatni cd-n. Na majd keresek nektek olyanokat ….