A kitatlált és a valóságos történetekért egyaránt lelkesedő ember azt is nehezen dönti el, hogy a képek a szebbek-e vagy a valóság.

Na persze nem is biztos, hogy el kell dönteni.

Innen jut eszembe, hogy az első igazi tenger, amit megláttam, az a görög volt. Korábban azt hittem, hogy a tengerparti képeslapok hülye, giccses túlzások.

És amikor a sziklák tetejéről megláttam az alattam nyújtózó mélykék vizet, meg kellett állnom, annyira szemen és szíven ütő volt a látvány.

Az én látványom most csak néhány mellékszereplőt játszó fa a Gyöngyös partján, amint arra várnak, hogy végre visszaállítsák az órákat.