Sportszerű voltam, no, megvártam a nyarat, a virágokat, és persze arra is kíváncsi voltam, odafigyelnek-e gondozásra. Nos, eddig egész jól ugrották az akadályokat, így a park most a város egyik legjobb helyének számít? Kérdés, így marad-e.
Amikor 25 évvel ezelőtt először voltam Londonban, sok mindenen meglepődtem. Egyike volt ezen meglepetéseknek, hogy a délidőben a belváros parkjainak gyepén öltönyös úriemberek ücsörögtek, egyik kezükben sör, másikban halas szendvics.
Elképzeltem, hogy mi lenne, ha így leülnék valahova Szombathely belvárosában: talán még a mentőknek is szólna valaki.
Nos, most már el tudom képzelni, a Múzeumkert ugyanis annyira nincs szem előtt, másrészt a fű alkalmas akár a szendvicsevésre is.
A parkot – igazi káeurópai módra – január elején, a legnagyobb hóban és fagyban adták át a politikusok, gondolom valami pályázati határidő miatt.
Bár korábban megígértem, hogy szemmel tartom a helyet, most kivártam kicsit, elvégre egy kopár parkból nagy következtetéseket nem lehet levonni.
Mostanra viszont kihajtottak a tavasszal ültetett növények, és az is látszik, mennyire is viselik gondját az új helynek.
Nos, be kell vallani, kellemes hely lett a park.
Bár korábban azt ígérték, hogy estére bezárják a kaput, most mégsem így történik, de mindegy is, mert a Gyöngyös patakon átívelő kishídról bármikor be lehet jönni.
A borzalmas és szégyenletes nyilvános vécéket a föld alá temették, a fákat megigazították, egész tisztességes minőségű és mennyiségű térbútorokat helyeztek ki, itt-ott virágok is vannak, ráadásul láthatóan a füvet is nyírják.
A kívülről felújított múzeumépület harmonizál a parkkal, a korábbi Szent Márton-projekt sete-suta elemei is talán sokkal jobban érzik magukat itt a bőrükben, és mi is jobban elfogadjuk őket.
A kerítés teljesen elfogadható, a parkot nemcsak leválasztja a Wesselényi és a Széll Kálmán utcától, de egyben intimebbé és védettebbé teszi.
A helyet láthatóan még nem fedezték fel tömegével az emberek, pedig ideális randevú-, beszélgető-, gyereksétáltató- és olvasóhely.
A mérleg másik serpenyője jóval kisebb, de ez nem jelenti azt, hogy teljesen üres.
A Széll Kálmán utca aszfaltozása megmaradt olyannak, amilyen volt, de abban bízom, hogy majd az út és járdafelújítási programba bekerül az is.
A Wesselényi utcai térkövezés nálam biztos, hogy nem ötös, és csak reménykedni tudok benne, hogy az évek folyamán nem lesz hullámos a felszín.
A sokat ajnározott „hattyúház” meglehetősen igénytelenre sikeredett, és a virágokból lehetne több és változatosabb is.
De a legnagyobb kérdés az, hogy sikerül-e a fenntartási munkákat rendszeresen és gondosan elvégezni, ennek hiányában a kavicsos utak és a növényzet hamar az ebek harmincadjára jut, pont mint a park előző formája.
Akkor sem azért pukkant le a hely, mert nem volt hattyúház.
Én annyit tudok tenni, hogy figyelem.
Értékelés: 8/10
Szólj hozzá!