Újabb magyar író a világhír küszöbén


David Szalay a neve, és írgalmatlanul jól ír.

Nem dicsekedtem el vele, mert valószínűleg csak nekem fontos, hogy múlt karácsonyra megleptek egy angol irodalmi újság, a Granta előfizetésével.

Finom, könyvszerű kiadvány, a legfinomabb benne, hogy egy olyan világba, szellemi erőtérbe repít, ahol csuda kellemes tartózkodni.

Amikor délutánonként néhány percre belezökkenek a nappali egyik karfás foteljéba vagy az udvari nyárfa alá, és van időm kicsit csipegetni belőle, akkor más univerzumba csúszom át: így érezheti magát a kábítószerfüggő, amikor hozzájut az adagjához.

A Granta az irodalom – és részben az újságírás eszközeinek – segítségével legkülönbözőbb világokba nyit ajtót, az ukrán polgárháború meghökkentő összefüggéseitől kezdve az alaszkai hiperrealitsa életképen át Bukarest 20. századi transzformációjáig.

David Szalay

Még ebben a bivalyerős felhozatalban felkaptam a fejem, amikor néhány hónapja elkezdtem olvasni a „The Middle Ages: Approaching the Question of a Terminal Date” című elbeszélést.

A 37 oldalas történet már a kezdetek kezdetén beszippantott, és én örömmel engedtem el a korlátokat. Ráadásul a szöveg varázslata anélkül is működik, hogy a történet extrém térbe vagy időbe lenne helyezve: a téma egy 21. századi, jellegzetes európai párkapcsolat, egy angol középkorkutató-egyetemi oktató és egy lengyel tévés hölgy néhány napjába tekinthetünk bele.

Ennek az írónak – döbbentem rá hamar – valami különös tehetsége van, hogy a realista stílus és a mindennapi történések segítségével az élet mélységei fölé tudja hajoltatni az olvasót.

Még egyszer, már figyelmesen megnéztem a szerző nevét: David Szalay.

Hoppá!

A magazin végén levő rövid életrajza megerősítette a gyanút. Többről lehet szó, mint egy magyaros névről, az illető ugyanis Budapesten él. De akkor hogyhogy soha nem hallottam róla?

Nekiálltam keresgélni az interneten, és az eredményt akkor majdnem közre is adtam itt a blogon, de aztán nem tettem.

Kit is érdekelne most az, hogy ezt a fiatal kanadai-magyar írót az egyik legígéretesebb tehetségnek tartják az angol nyelvterületen, számos díjat nyert, könyveivel a világ vezető újságjai foglalkoznak.

A múlt hónapban a Librarius.hu készített vele egy hosszabb, magyar nyelvű interjút. Érdemes elolvasni.

De hogy miért is írom meg mindezt mégis egy blogbejegyzésben?

Mert ma este jelent meg az MTI hírfolyamában, hogy David Szalay All That Man Is című regényével szerepel a Man Booker-díj 2016-os jelöltjeinek listáján.

Ez már önmagában hatalmas figyelmet vált ki irodalmi körökben, és a folytatást el sem merem képzelni.

Így vagy úgy, de tudjatok róla, hogy egy újabb magyar író érkezett el a világhír küszöbére. Vagy egy kicsit már be is lépett az ajtón.

Mindenestre olvassatok mindennap, és mondjatok nemet a stadionokra!

Fotó: Theguardian.com


mm

Névjegy: Józing Antal

1964-ben születtem Komlón, Pécsen voltam középiskolás, de főiskolás korom óta Szombathelyen élek. Megannyi munkahelyen megannyi mindent csináltam, leginkább tanítottam és újságot írtam. Három évtizede dolgozom a médiában. Írtam papírba és elekronikusba, írtam nagyon kicsibe és nagyon nagyba, voltam szerény külsős és voltam komoly főszerkesztő. Mindig szerettem a magam útját járni. A Blog21.hu független médiafelületet 2015-ben indítottam, remélhetően nemcsak a magam örömére.

Szólj hozzá!

Please Login to comment
  Subscribe  
Visszajelzés