Na, itt az első fecske, ami persze nem csinál nyarat. Mást sem nagyon, mert annyi pénze sincs, hogy kifizesse a villanyszámlát.
Szigetvárt a török nem tudta elfoglalni, legalábbis először nem, most viszont okos politikusok szépen padlóra tették, aztán kétvállra fektették.
Biztos volt Audi a fenekük alatt, kaptak önmaguk által megállapított fizetést, év végi jutatalmakat. Remélhetően voltak szakértőik is, akik segítettek eme remek teljesítményhez.
Mindenki csendben van, pedig közös a felelősség, hogy ez megtörtént. Nemcsak az ott dolgozók, hanem a távmunkásaink, sőt olvasóink és nemolvasóink – és maga Orbán Viktor is! – felelős a tegnap délelőtt a szerkesztőségi konyhasarokban kialakult helyzetért.
Nekem volt bátorságom vele szembenézni, lefotózni, és kimondani: elkúrtuk. Együtt kúrtuk el.
A régi jó kávéfőzőt már rég privatizáltam és hazavittem. Ha nem jó nektek a zacc, igyatok vizet. Amíg nem privatizálom azt is. Várom a dicséreteket.
“Az OTP Bankcsoport a közel két és félszeresére duzzadó kockázati költségek ellenére éves szinten 151,5 milliárd forint konszolidált korrigált adózott eredményt ért el, ami ugyan 31 százalékkal elmarad a 2008. évitől, azonban így is mintegy 6 milliárd forinttal meghaladja az előzetes elemzői konszenzust és a menedzsment előrejelzését – tette közzé a bank kedden publikált gyorsjelentésében.” (MTI)
Még a nap is szebben süt …
Fizetek egy korsó Gössert annak, aki talál egy olyan várost Magyarországon, amely nem kapta meg, illetve a jövőben nem fogja megkapni a „Kultúra Magyar Városa” megtisztelő és fajsúlyos címet.
A TV2 híradója percekig foglalkozik az amerikai havazással, megtudom például, hogy valahol az USA-ban keresztbe fordult egy kamion az úton, majdnem árokba csúszott, és a forgalom is 90 percig állt ott.
Közel hatezer forintot hagytam a kerékpárszervizben, de igazából nem bánom. A srác dolgozott vele, voltak kisebb alkatrészcserék, igazgatások, miegymások, megdolgozott érte.
Ha csak ilyen helyekre menne a pénz – kisvállalkozás, szakértelem, helyben maradó pénz, emberség, ohne szakértő -, virágozna az ország.
A javítások között volt egy defekt is, aminek otthon már nem akartam nekiállni, mondván, egy füst alatt majd azt is rendbe szedik.
Rendbe is szedték, és mikor arról beszélgettünk, hogy hol és mikor keletkezhetett a lyuk a belsőn, azt mondta a szerelő, egy apró kavics bökte ki. Az apró kavics nagy valószínűséggel egy bicikliúton fúródott be az abroncsba. Ugyanis ilyennel szórták fel lelkesen a bicikliutakat a havazás során.
A srác egyébként megint jó munkát végzett. Megkérdezhetnék jégtelenítés ügyében is.
Nem tudom hány állatfaj él a Földön, gondolom jó sok, ehhez képest figyelemre méltó, hogy egy kezünkön is meg lehet számolni azokat, akik úgy döntöttek, hogy megosztják életüket az emberrel.
Ez eddig még rossz jel is lehetne.
Viszont örömteli, hogy a kutyák és a macskák mellettünk tették le a garast, mert jó fejekről szó, ami még akkor is örvendetes, ha feltételezhetően barátságuk nem teljesen mentes az egyéni érdekektől.
Optimizmusomat fokozza, hogy most éppen süt a nap. A szobaablakon beeső fénysugarak egy részét persze lenyúlja a macska.
A külső szemlélő számára talán hosszúnak tűnik az a 3-4 hónap, amíg az elhatározásból tett lett, de most hadd ne menjek bele a projekt számos előkészítési nehézségeibe. A lényeg: megvettem a szerkesztőség külső postaládáját. Innentől kezdve nem lehet megállítani bennünket. (Eddig sem lehetett.)
Most már csak a felszerelés van hátra.
Részlet egy mai hírből: Oszkó Péter elmondta, a kis- és középvállalati szektornak a fentiek mellett jó, hatékonyságot növelő támogatási programokat kell kínálni, de – mint mondta – nem csaphatjuk be magunkat, “ez a szektor a jelenlegi állapotában nem versenyképes”.
Kérdésem: Péter, kedves, szerinted miért nem versenyképes? És miért nincsenek jó, hatékonyságot növelő támogatási programok?
Na?
Nem mondom, hogy nincsenek ennél gyengébb műsorok, mert nyilván vannak, ráadásul nem is láttam még belőle egyet sem, tehát nincs jogom látatlanban végső igazságot mondani, de azért a beharangozó alapján annyit hadd legyen szabad megjegyeznem, hogy ez sem tűnik túl érdekfeszítőnek, különös tekintettel a témák és az interjúalanyok fajsúlyára.
Javítsatok ki, ha.