Év szerinti archívum: 2010


Alagútbiztonság

“Alagútbiztonsági kampány kezdődik az M6-os autópályán a Bátaszék és Véménd között épült négy, összesen három kilométer hosszú gyorsforgalmi alagút biztonságos használatáért” – szólnak a mai hírek, amiről nekem persze nem az jut eszembe, hogy valamelyik PR cég mekkorát harap ezzel megint az almából, hanem az, hogy a síkvidéken épült alagutak bizonyára veszélyesebbek, mint a hegyvidékiek.


A Kossuth Rádió népszerûsége

Nem tudatosult bennem eddig különösen, de homályosan valahogy úgy gondoltam, hogy a Kossuth Rádiót rajtam kívül nem nagyon hallgatja senki.

Az igazság szerint én is inkább a hírműsorokra koncentrálok, azon belül is a reggel 7 órás Krónikára. Amikor korán kezdődik a napom, ez a műsor szokott kelteni, több-kevesebb sikerrel.

Most meg azt olvasom a HVG-ben – a cikk a jelenlegi rádióigazgató mellett korteskedik, nem alaptalanul -, hogy a Kossuth a reggeli és a délelőtti műsorsávban, egészen a Déli Krónikáig, hallgatottság tekintetében lenyom minden adót, beleértve a kereskedelmieket is.

Most akkor mi van?


Lelkesedésem majdnem töretlen

Hiába riogatott az előrejelzés hideggel, téllel, szombaton pont úgy sütött a nap reggel 10 felé, ahogy március 27-én az elvárja azt az ember. A fiú- és a lánykacsa pont úgy totyogott a Gyöngyös partján a piaccal szemben, ahogy kell ilyenkor, és szintén így leste őket a piros nyakbavalós macska, behúzódva a lelógó fűzfaágágak alá.

A patak túlsó oldalán volt az életkép, néhány percig néztem.

Jól esett megállni egy-két percre, kukkolni a világot, amely olyannyira hajlamos elzakatolni mellettem, összefolyatva perceket, napokat, heteket és éveket.

Nem sokkal később már a biciklit hajtottam, és örültem, hogy milyen simán megy, mennyire jól tettem, amikor néhány hete elvittem a szerelőhöz, megjavíttattam: kicseréltek benne valami forgóalkatrészt a pedálnál, amely miatt pár millimétert lötyögött a tengely. Idegesítő volt.

Van, ami úgy jó az életben, hogy kissé kócos, lázas vagy őrült, de van, ami jó, ha simán fut. Ez utóbbi csoportba feltétlen beletartozik a bicikli, különösen március végén, az első tavaszi napsütéses napok egyikén.

Szóval lelkesedésem majdnem töretlen, a jövőt csak az árnyékolja be, hogy holnap reggel át kell állítani az órákat, én meg egy-két hétig kóválygom, szidom azt az idiótát, aki kitalálta ezt a tekergetést, amely egyike topszívatások egyikének, beelőzve még a új influenzát is.


Guiness-közgyûlés

Tegnap arról volt szó a második nagy bejáráson, hogy Szombathely jó eséllyel pályázhat a Guinness-könyvre, ha egy milliárd forintért sikerül pár tucat parkolót létesítenie.

Én a mai közgyűlés délelőttjét is felterjeszteném Guinness-díjra redundancia, érdektelenség és a hatékonyság hiánya kategóriákban.

A délelőttöt valamelyest, egy mondat erejéig – a rendőrök által elvezetett – Lakos Dezsőnek és zászlórúdjának sikerült érdekessé tenni.

Még jó, hogy nem órabérben dolgoznak a képviselők.


Bloggerek! – Szerda 15 óra

Minden blogger és érdeklődő figyelmét felhívom a megyei könyvtár szerda délután 15 órás rendezvvényre:

2010. március 24.
Téma: A blogok világa
Időpont: 15:00

Az Alpokalja Online képviselőinek részvételével kerekasztal-beszélgetés az internetes blog-oldalakról. Fűzfa Balázs (NYME-SEK Irodalomtörténeti Intézeti Tanszék) közreműködésével elemzik a blogok jelentőségét, összehasonlítva nyelvezetét az irodalmi naplók sajátosságaival.

Én igyekszem mindenképpen ott lenni, gyertek minél többen, a kerekasztalhoz sokan odaférnek.

-t-


Egyszerûen olyan kedvem van, hogy ilyeneken gondolkodom 2

Igazából fene se tudja, hogy jó vagy rossz világban élünk. Az tetszik, hogy fel tudom kapcsolni a lámpát, könnyen betekinthetek tőlem távol lakó emberek mindennapjaiba, kultúrájába, tudok könyveket és lemezeket rendelni a tengerentúlról, elutazhatok Firenzébe vagy Londonba, és azt is értékelni kell, hogy kedvemre kutakodhatok a füstölt sajtok és az indigó farmerek között.

Csakhogy mindeközben mintha hullana ki a kezünkből valami, mint amikor nagyon finom homokot szorongatunk, és bármennyire markoljuk, ujjaink között kiperegnek a szemek.

Tegnap este például egyik kedvenc verseskötetemet, az Ady – József Attila – Radnóti válogatást vettem a kezembe. Nem kell megijedni, havonta átlag, csak egyszer teszek ilyent.

És századszorra csodálkoztam rá, hogy mekkora nagy versek ezek, és arra, hogy mennyire nincs ezekre a mekkora versekre szüksége a ma élőknek. Mint ahogy más hasonlóra nincs. Nem sorolom.

És amikor néha úgy tűnik, hogy kell az ilyesmi, akkor is sokszor kiderül, hogy valójában nincs, csak a pénz és a hatalomvágy valami trükkös megjelenéséről van szó.

No de sebaj, süt a nap, a virágom – amelyik majdnem meghalt, mert nem gondoztam -, is egész szépen magához tért.

Aki pedig mindezt végigolvasta, annak jutalmul

JÓZSEF ATTILA: KOPOGTATÁS NÉLKÜL

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.

A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul,
amikor akad más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké
éhes vagyok.

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

1926. április


A hétköznapi élet lehangoló velejárói 2

Bizony, erősen próbára teszik a türelmemet a hétköznapi élet olyan lehangoló velejárói, mint a sorban állás, parkoló keresés, űrlapkitöltés és a cipőfűzés. A legnehezebb ügy talán a hajszárítás, ahol is az ember 10 másodperc után úgy érzi, hogy ennél haszontalanabb időtöltés nemigen létezik. Ezért aztán általában nem szárítok hajat, de évente egyszer-kétszer még így is belefutok a hajszárítóba. Ma is ez történt.

Szerencsére a napozás és az uszoda könnyen kikerülhető.


Majd meglátjátok, milyen hamar itt lesz a tavasz

Mint sokat tapasztalt bölcs öreg felhívom figyelmeteket egy megfigyelésemre. Ezek szerint amikor ilyen szívósan és ilyen sokáig van tél, amikor március 15-i hosszú hétvégén a wellness szállodák mellett még itt-ott hó van, akkor nagyon hirtelen robban be a tavasz és a jó idő. Meglátjátok, nemsokára rövid ujjú pólóban fogunk flangálni a napsütésben.

A Pelikán-parki varjak már két napja nagyon dolgoznak valamin, ágakkal repkednek ide-oda.

Addig is:

Sandro Botticelli: Tavasz (még mindig tart a Botticelli-tripem)