Azt nem lehet mondani, hogy a blogok szétégnének mostanában. Mintha ide is beszivárgott volna az az általános hangulat, ami már jó pár hónapja sűrű ködként telepedik az országra. Nem a választások okozta várakozás ez, még akkor sem, ha a várakozás nyomokban talán fellelhető benne. Sokkal inkább valamiféle csendes és nagyon passzív beletörődés abba, hogy jöjjön, aminek jönnie kell. Mintha semmi közünk nem lenne ahhoz, ami velünk, körülöttünk történik. Mintha mindez, ami itt kavarog, csak egy körgangos esemény lenne, ami mindössze annyira érdekel bennünket, hogy olykor résnyire kikukucskálunk az ajtón, aztán még a vállunkat is alig rántjuk meg, inkább visszaülünk a tévé elé és majszoljuk azt a kevés áporodott ropit, ami még megmaradt. És még az is lehet, igazunk van. De inkább nincs.

Kimenni a kertbe hajnali hétkor, szembesülni megint azzal, hogy élni nem is legrosszabb dolog a világon, meg hogy sűrűbben ki kellene nyitni a szemet, érezni, ahogy a napfény beszivárog mindenhova, át a felhőkön, át a lomkoronán, át az árnyékon és a szemhéjon. Egészen a dolgok mélyéig hatol. Pillanat, persze, aztán kezdődik a nap. A folytatás kevésbé lírai, ezért arról talán most nem.

Lusta vagyok megkeresni a linket, de határozottan emlékszem, hogy annak idején beszámoltam róla a itt a blogon, hogy egy közérthető felirattal arra kértem a kézbesítőket, hogy mellőzzék a reklámanyagok beszórását.

Némi meglepetésemre lett is foganatja a bevezetett intézkedésnek (cetli), gyakorlatilag másnaptól már nem kaptam semmi ilyent, kivéve a Safót, ami határeset.

A hosszú tél alatt viszont lekopott a felirat, így aztán szép lassan újra megjelentek a postaládában az olyan fontos információk, hogy mi éppen mi van leárazva a hipermarketben vagy melyik kulturális intézményben lesz kabátvásár.

Úgyhogy ismét felirat készült, bannolok mindent, ami nem névre szóló. Remélhetően hasonló hatékonysággal működik a hagyományos spamszűrőm, mint korábban.

Tessék gyakorolni, egy darabig ellesztek vele:

– Ede, de bedezodoroztad magad!

A választás esti forgatókönyve méltó megkoronázása az elmúlt időszaknak.

Ha nem kellene holnap hajnalban kelnem, egész jól szórakoznék.

Olvasom, hogy mi történt a lengyel államfővel. Az egész tragédiára rátesz egy friss emlék. Pont egy hete Lengyelországban voltam, hogy négy nagyon kellemes napot töltsek egy nagyon rokonszenves környezetben. (Megírom majd részletesen.)

Krakkóban, a vár alatt volt egy kiállítás, ezzel a kereszttel.

A kiállítás Katyn emlékének szólt. Katyn arról nevezetes, hogy az oroszok a második világháború előtt-alatt 20 ezer lengyelt mészároltak le, nem mellesleg meglehetősen nagy a csend körülötte úgy általában.

Kaczynski elnök és kísérete ezt a (mármint az oroszországi) történelmi emlékhelyet akarta meglátogatni.

Hogy hogyan tudják rávenni a Facebookot és a többieket arra, hogy tekintettel legyenek a magyar kampánycsendre, az érdekes kérdés, mindenesetre én arra kérlek benneteket, hogy péntek éjféltől vasárnap estig lehetőleg ne politizáljatok itt a blogon.

Nem mintha, de mégis.

Az egész kampánycsendnek egyébként annyi értelme van, mint a nyári óraátállításnak.

Próbálom feledni, hogy mennyire egyhelyben toporog az ország, hogy merre és hogyan kanyarog az utóbbi időben pénzek útja. Inkább ott állok a reggeli szélben és percekig nézem a virágba borult út széli fákat, és amikor elmegy felettem a mentőhelikopter, abban bízom, hogy akiért megy, az majd a technikának és ennek a néhány percnek köszönheti egészségét és talán életét is.

És ha visszapillantunk a történelemre, be kell hogy valljuk: ennél rosszabb történelmi korszakokban is élhettünk volna. Hirtelen nem is tudom, volt-e jobb.

Volt?

Nos, nem tudom, mennyire tűnt fel, de az utóbbi öt napban nem nagyon voltam az újság háza táján. Sőt, nemcsak az újság, de internet háza táján sem.

A helyzet az, hogy csütörtök reggeltől hétfő estig kihúztam magam a konnektorból. Közel két éve nem csináltam ilyent. És nagyon jól esett, már csak azért is, mert újfent megnyugodtam, hogy semmiféle internet-függőségem nincs.

Aki tudja, az kérem, ne mondjon semmit, hadd találgassak a többiek, hogy hol voltam öt napig unplugged:

Hogy nehezítsem a dolgotokat, két meglehetős mellékszálat mutatok elsőnek. Az első kép segít leszűkíteni a kört, a második kép semmit nem segít, így én segítek: egy híres film egyik kiemelt helyszíne. Így talán már össze lehet rakni valamit.