Az értekezlet során nem került szóba az új kormányprogram, a polgármester-jelölés, mint ahogy egyéb fontos gazdasági és politikai témák sem.
Szóba kerültek viszont csillagjegyek (halak, bika, szűz stb.), pedig a munkatársak alig ittak (viszonylag).
Hiába a szélessávú internet általános elterjedése, a Facebook és a Twitter népszerűsége, az értelmiség körében trendi TED-videók, a küszöbön álló digitális televíziózás, az egész nagyszerűbbnél is nagyszerűbb információs társadalom, amikor tegnap lementem a pincébe a slagért, hogy felszereljem az udvari csapra, az továbbra is pont annyira lett poros a tél alatt, mint tavaly, tavalyelőtt vagy még korábban, hogy a megszokott módon trutyizza össze a kedvenc kapucnis felsőmet.
Ráadásul az udvaron a gaz is ugyanúgy nyomul a páfrányaim ellen, mint előtte mindig. Sőt.
Valamit, azt hiszem, alaposan félreértünk.
Egy ilyen kép mellé nagyon könnyű lenne valami közhelyet idekanyarintani, de ettől engedelmetekkel eltekintenék.
Néhány órája fotóztam.
A képen tisztán látszik, hogy az őz füle akkora, mint a feje.
Gondolom, nem vagyok egyedül, aki észrevette, hogy az utóbbi években rohamosan terjed a tegezés Magyarországon.
Nem új jelenségről van szó, korábban is tapasztalható volt, hogy az azonos munkakörben vagy azonos munkahelyen dolgozók, azonos pozícióban levők mindenféle pertuivás nélkül tök ismeretlenül egyszerűen tegezni kezdték egymást. A ráadásul egyre gyorsul, mindenki egyre szélesebb körben értelmezi az azonos munkakört és az azonos társadalmi pozíciót.
Hogy mindez mit tükröz, azt majd a szociológusok és a nyelvészek elmagyarázzák (mindkettő kellemesen felelősségmentes állás), ám érdekesebb, hogy a tegezés immár kezd univerzálissá válni, korábban elképzelhetetlen helyeken és szituációkban bukkan fel.
„Csak tedd le a cuccot valahova!” – mondta például tegnap a futár, aki egy csomagot jött begyűjteni a lakásomról hajnali 8 órakor. A srác nálam 15-20 évvel volt fiatalabb, ami akár hízeleghet is, hogy biztos fiatalabbnak látott a felkelő nap fényénél. A tegezés ennél furcsább volt a szituáció és a szereposztás (szolgáltató kontra megrendelő) szemszögéből, de ezek szerint már itt is elindult valami erjedés.
Senki ne értse félre, nem akarok semmi következtetésre jutni, egyszerűen csak konstatálom a tényeket.
Tessék elhinni, hogy tanítani jó dolog. Pontosabban alapesetben jó dolog lenne. Még most, így tizedlángon is kellemesen csiklandozza az embert, hogy egy cseppet hozzátesz valamihez, de a csepegtetés édes ízét valójában iskolarendszeren belül lehet érezni.
Azt, hogy a szemben, a padokban ülők néhány év, hónap, hét után sokkal többet tudnak, mint korábban, sőt talán 45 perc után is egy hangyányival többet érnek, maguknak és mindenkinek, mint korábban.
Nagy kár, hogy mintha azon dolgozna egy komplett ország, egy ezt az édest ízt hogyan lehet elvenni a katedrán állóktól, hogy a végeredmény valami megalázóan olcsó és savanyú lötty legyen.
Jó lenne tudni, milyen hosszú volt maga a híradó …
Először csak ismerősnek tűnik valahonnan, aztán arra is rájövök, hogy honnan. Csak nehezen akarom elhinni.
Márpedig képséget kizárólag erről van szó.
Kérném szépen, 0:30-nál a mi konyhaablakunk bukkan fel ebben a videoklipben, ráadásul belülről fényképezve.
Ennél jobban, azt hiszem, az hökkentett meg, mikor jó pár évvel ezelőtt egy utazási iroda az egyik családi fotónkkal illusztrálta szicíliai útját.
Most találtam ezt a képet egy finn oldalon. Jó lenne érteni, miket kommentelnek a nyelvrokonok.
Hetente egyszer-kétszer ezt csinálja, ha ilyenkor lekapcsolom a fényt, bosszúsan morog. Szeretné, ha jó színe lenne, mire beköszönt a strandidő.
A volt kormány már nem, a leendő kormány még nem kormányoz. Ahhoz képest, hogy nem kormányoz senki egészen jól mennek dolgok, mi több, úgy tűnik, hogy jobban mennek, mint amikor valaki kormányoz. Semmi görcs, ostoba beszéd, ökölrázás, csak friss levegő, lazaság, béke, relax.
Lehet, úgy kellene alkotmányt módosítani, hogy a kormány mandátuma 2 hónapra szól, aztán 2 év ügyvezetés, átmenet, friss levegő, relax.