Még nyáron ígértem, hogy folyamatosan ránézek a szomszédomban épülő parkokra, de aztán – ahogy az lenni szokott – kissé elsodortak az események.

Most gyorsan bepótlom a helyzetjelentést, annál is inkább, mert van miről beszámolni.

A Savaria Múzeum épülete továbbra is be van állványozva, de már lehet látni, hogyan fog festeni az elkövetkezendő egy-két évtizedben.

Magunk között szólva, nem is annyira rossz, az más kérdés, hogy ettől nem fogják többen felkeresni. (Vajon hány fizető látogatója lehet? Pár éve udvariasan próbáltuk kikérni az adatokat, de lepattantunk.)

Az épület előtti parkon dolgoznak vadul, már sok minden látszik, de a végeredményért még majd vissza kell mennem.

Viszont a Wesselényi és a Széll Kálmán utcai szakaszon áll már a kerítés, pontosabban a falazott pillérek és a lábazat. Egyelőre vállalható az esztétikai élmény, és nekem azzal sincs bajom, hogy az elkészült park zárt terület lesz, aminek a kapuit esténként bezárják.

A fák – felesleges volt a nagy ijedelem – a helyükön maradnak, a sétautakat láthatóan újragondolják. A Vaol.hu korábban úgy fogalmazott, hogy azokat zúzalék helyett „stabilizált burkolat” fedi majd, ez remélhetően nem azt jelenti kódoltan, hogy olcsó kínai térkövek érkeznek ide is.

Az egyéb növények, virágok még várnak a sorukra, áll viszont az úgynevezett hattyúház.

A hattyúház. Bízom benne, még tuningolják valamivel.

Hát bevallom, a korabeli fotók alapján én valami romantikusabbra számítottam, mert ez eddig meglehetősen szerénynek tűnik, különösen a nagy beharangozásokhoz képest.

Az épület hátulján már elbontották az állványokat

A félmilliárdos keretösszegből állítólag még marad is vígan (360 millió a költségvetés), ami egyrészt örvendetes, mert ennél sokkal rosszabb helyekre is mennek sokkal nagyobb pénzek, másrészt meg megint eszembe jut, hogyha az államnak ennyi pénze van, akkor mégiscsak ideje lenne valahogy a bérekre is gondolni.

Merthogy szép dolog a nemzeti oligarchák tőkésosztály felépítése, csak hát a múzeumi alkalmazottakat (kórházi orvosokat, hivatalnokokat stb.) nem biztos, hogy maradéktalanul kielégíti, hogy egyre több magyar milliárdos tud Davosban és Kitzbühelben síelni.

Remélem, ide nem kínai térkövek kerülnek

Nem is beszélve a versenyszféra arcpirító fizetési csíkjairól.

És ezen a helyzeten a hattyúház sem javít sokat.

Na itt hagyom most abba.