Elemet cseréltettem az órámban, 500 forint volt, az óra ahúgy nem ér annyit: keletnémet kvarc a békeidőkből, el tudjátok képzelni.
Mindegy, a Györgyös Áruház földszintjére mentem. Teljes a kongás, az emelet lezárva, lent csak az órajavító és a kulcsmásoló működik a sötétben. Gondolom hatalmas forgalmuk van.
Azt mondják, a zuhanyhíradó szerint tavasztól kínaiak jönnek a Gyöngyös Áruházba.
A korábbi zuhanyhíradű a Tescóról beszélt. Mondjuk majdnem mindegy. A Gyöngyösbe az volt a jó, hogy a végén már teljesen retróként működött, akinek jersey-otthonkára, merülőforralóra és magyar biciklipumpára volt szüksége, tudta, hogy hol keresse. Én is odajártam. Nem az otthonka miatt.
A Gyöngyös tényleg majdnem olyan volt, mint egy időutazás. Azért csak majdnem, mert ugyan az árukínálat, és maga az épület, erősen hatvanas-hetvenes évek hangulat, ám az a különbség, hogy ebben az időben még voltak vásárlók is a Gyöngyösben.
Az is rejtély, hogy hogyan bírta idáig az áruház.
Nejlon otthonka beszerzésre a továbbiakban a piacot ajánlom.