Bár az utóbbi időben visszafogtam magam az új könyvek vásárlásakor, de a trend változatlan: ami könyvet el akarok olvasni a jövőben, azt betárazom az ágyam feletti polcra vagy az ágy melletti kis emelvényre. Riasztó, hogy a kupac nem fogy, hanem egyre nő. Immár vagy tíz éve. Lassan de biztosan. Most kezd bennem megérni a kellemetlen felismerés: nem fogok a végére jutni.
Mondjuk a Jung-öneletrajzzal kellene kezdeni, aztán a Nádas-trilógiával folytatni, megspékelve amerikai prózával.
A Nádasról jut eszembe, hogy Spiró Fogsága után még nem mertem magyar regénybe kezdeni. Nagyon magasra tette a lécet. Mindenkinek kötelező. Elképesztő szellemi teljesítmény.
Mielőtt a Nádas-trilógiának nekikezdenél, vegyél egy nagy lélegzetet, mert ha olvasmányos is, elég radikális tud lenni, ha akar! Ha ez eddig nem derült ki, akkor most feltétlen kiderül: Nádasnál érzékibb íróval nem találkoztam. És ez alatt nem csak a szexualitást értem…
Látta valaki a tegnapi Bestsellert, amiben ő volt a vendég? Én sajnos lemaradtam róla.:(((