Talán csak „a hőhullám harmadik napja” teszi, de optimizmusom kezd erősen megkopni. Sokáig azt gondoltam, hogy oké, tré meg minden, de egy hangyapöcsnyivel mégiscsak jobb, mint korábban volt. Például van banán, lehet menni a tengerhez, és az aktuális irritáló kormány és az elmaradhatatlan slepp mindig menetrendszerűen eltűnik a színről. És ehhez elég egy hanyag csuklómozdulat.

De valami megváltozott, mintha minden szaródna el, lassan, de biztosan. Még inkább aggodalomra ad okot, hogy pont azok – az értelmesek, az okosak, az érzékenyek – intenek be és húznak el innen a véresbe, vagy „magukban hallgatnak Kispált”, akik miatt érdemes lenne itt maradni.

Kisarkítva a kérdést: nem emlékszem, hogy mikor volt ekkora kupleráj ebben a kurva országban.

Vagy csak az én emlékezetem kopott meg?