100 forintot mindig megért az az izgalom, ami a leselejtezett könyvtári könyvek vásárlásával jár. Az agyban valahogy mindig ott lappang a rejtett gondolat, hogy egy átkötött, sárgalapú, használt regény könnyebben lehet tartalmilag gyenge, mint a könyvesboltok 3000-4000 forintért kínált társai.

Szerencsére ez a sztereotípia csak ritkán igazolódik be.

Most például a leselejtezett műfajból Alain Robbe-Grille 1953-as Radírok című regényét olvasom. Meglepően jól ír a francia fickó, aki egyébként filmrendezőként is kultikus volt még a Nagy Elhülyülés előtti időben.

A regény cselekménye során előbukkan a távirat intézménye, amit az új generáció már ismer, és mi is szinte elfelejtettünk mára. Hogy volt olyan foglalkozás, hogy távírdász, és hogy mennyire összeugrott a gyomor, amikor a távírdász motorja megállt valaki háza előtt.

A távírdász már nem fenyeget bennünket, viszont a gyomor most hajlamos permanensen összehúzott állapotban lenni.