A vascsöves



A Jobbik többek között azért is figyelemre méltó politikai alakulat, mert több mint két évtizedes újságírói tapasztalatommal együtt is el tud bizonytalanítani.

Itt van például a mai sajtóközleményük, amely egy kőszegi eseményt ecsetel a párt szűrőjén keresztül.

Első olvasatra nyilvánvaló, hogy nem okés ez így, mert kitüremkedik belőle a rasszista felhang; ami mellesleg a Jobbik szerint nem az: egyszer rákérdeztem egy sajtótájékoztatón és megmagyarázták. De ha a párt nagyon megerőltetné magát, biztos meg tudná ezt a közleményt úgy is fogalmazni, hogy ne legyen semmilyen félrehallás.

Szóval kicsit rossz szájízzel szerkesztettem be a hírt, mert hát humanista és demokrata alapokon nem lehet egyetérteni az alaphangnemmel, de aztán beláttam, a „delete” gombbal sem oldódna meg semmi.

Mert:

1. A politikusok nőjenek fel, viseljék a felelősséget a kiejtett szavakért. (A mai nonszensz sajtótörvények szerint a média is felel azért, hogy mit mondott a politikus.)
2. Ha csak olyan sajtóközleményt teszünk fel, ami nekem is tetszik, akkor sok izgalmas fogalmazványtól fosztanánk meg az olvasókat.
3. A Jobbik közleménye mégiscsak egy létező problémára hívja fel a figyelmet, melyet jó lenne értelmesen megbeszélni. Egyelőre nálunk ez nem nagyon megy, mert már a kérdést sem tudjuk rasszizmus vagy álliberalizmus nélkül megfogalmazni, nemhogy a választ.
4. Minél több embert vernek fejbe, annál kisebb az esély a demokráciára. Ebben az értelemben a Jobbik sajtóközleménye valahol mégiscsak a demokráciát védi. (A liberálisokat általában még nem vertek fejbe vascsővel, illetve ha fejbe verték, akkor már nem annyira liberálisok.)

(A vascsöves egyébként egy Quimby-szám, a zenekar talán legjobb korszakából, és csak nagyon távoli köze van a blogbejegyzésemhez. Csak úgy eszembe jutott.)



mm

Névjegy: Józing Antal

1964-ben születtem Komlón, Pécsen voltam középiskolás, de főiskolás korom óta Szombathelyen élek. Megannyi munkahelyen megannyi mindent csináltam, leginkább tanítottam és újságot írtam. Három évtizede dolgozom a médiában. Írtam papírba és elekronikusba, írtam nagyon kicsibe és nagyon nagyba, voltam szerény külsős és voltam komoly főszerkesztő. Mindig szerettem a magam útját járni. A Blog21.hu független médiafelületet 2015-ben indítottam, remélhetően nemcsak a magam örömére.

Szólj hozzá!

Please Login to comment
  Subscribe  
Visszajelzés