Nagy valószínűséggel az utolsó karneváli nap és az elmaradt szombat együttes ünneplése zajlott vasárnap éjjel a belvárosban.
Zeneszó az ablakon át, akadozó nyelvek az ablak alatt, félóránként megjelenő alkalmi énekkarok jellemezték a reggelig húzódó eseményláncolatot, melynek csúcspontján, hajnali két óra felé becsengettek hozzám, de mire megnéztem, hogy ki lehet az éjjeli hírnök, már csak egy távolabbi, dülöngélő csapatot tudtam elkönyvelni.
Erről az éjszakáról aztán párás szemmel eszembe jutottak a gazdasági fellendülés éjszakái, mikor is még volt pénzük az embereknek, ezért aztán péntek és szombat este boldog hányásoknak, verekedéseknek, női sikongatásoknak és bősz autóajtó-csapkodásoknak voltunk szem- és fültanúi.
Óh, azok a rési szép idők.
Szólj hozzá!