Bár az utóbbi időben visszafogtam magam az új könyvek vásárlásakor, de a trend változatlan: ami könyvet el akarok olvasni a jövőben, azt betárazom az ágyam feletti polcra vagy az ágy melletti kis emelvényre. Riasztó, hogy a kupac nem fogy, hanem egyre nő. Immár vagy tíz éve. Lassan de biztosan. Most kezd bennem megérni a kellemetlen felismerés: nem fogok a végére jutni.

Mondjuk a Jung-öneletrajzzal kellene kezdeni, aztán a Nádas-trilógiával folytatni, megspékelve amerikai prózával.

A Nádasról jut eszembe, hogy Spiró Fogsága után még nem mertem magyar regénybe kezdeni. Nagyon magasra tette a lécet. Mindenkinek kötelező. Elképesztő szellemi teljesítmény.

Tekintettel a megszorírásokra, takarékosségi listát tett közzé a HVG “Hét dolog, amelyre feleslegesen szórjuk a pénzünket” címmel.
http://hvg.hu/itthon/20061113_sporolni.aspx?s=hk
Kicsit bő lére van eresztve, meg itt-ott vitatható is, de mondjuk a mobillal meg a Skype-pal igaza van a manusnak.