A Szombathely és az osztrák határ között emelt szerkezet kiváló alibi, hogy néhány órát a szabadban töltsünk.
Gondolom, ti is vagytok néha úgy, hogy ki kellene mozdulni valahova, csak nem tudjátok, hogy merre.
A szóba jöhető helyszenek egyik csoportjával az a baj, hogy túl sokszor jártunk már ott, másikakkal meg az, hogy a hátunk közepére kívánjuk.
És itt jöhet a képbe a tavaly nyílott dozmati kilátó, amely több látogatásra is kitart.
Dozmat egy apró, de csinos kis falucska Szombathely és búcsúi határátkelő között, amely annyira rendben van, hogy akár a határ túlsó oldalán is lehetne.
Az információs táblák szerint a falut pályázati pénzekből tuningolták fel, ez a tény egyben arra is jó, hogy megmutassa, mivé lehetett volna az ország, ha a politikai elit nem lopja el az uniós pénzeket.
Na de ne kalandozzunk el, koncentráljunk a kilátóra.
Mi mondjuk az elején nem koncentráltuk eléggé, kapásból elrontottuk az irányt, pontosabban véletlenül a könnyebb utat választottuk.
Ha ugyanis a tanösvényen akarjuk megközelíteni a kilátót, akkor mihelyst beérünk a faluba, tegyük le az autót a szabadidőparknál levő parkolóban.
Ezt keressük:
Ott találjuk ezt az információs táblát, amely a különböző sétaútvonalakat mutatja.
A tábla egyetlen bibije, hogy pont a kilátó nincs rajta, pontosabban csak akkor látjuk a kis piktogramot, ha tudjuk, hogy hol van. (Az ötös állomás környéként.)
Valószínűleg a tábla előtt készült, mint a kilátó.
Mi viszont autóval tovább mentünk kicsit, és a 12 állomás környékén, az erdőszélen álltunk meg. Innen kiépített sétaút vezet fel a hegyre.
Kb. fél kilométeres sétára készüljünk fel, az ösvény kőzúzalékkal van kiöntve, egy sportcipő nem árt.
Hogy séta közben lekössük magunkat, tanulmányozhatjuk a kelta fahoroszkópot.
Az út elején ilyen táblát találunk, majd pedig mindenki levadászhatja a saját fáját és személyiségét.
Az almafa például ilyen, a többiek itt találják meg magukat.
A kilátó jellegzetes és kreatív, alakja leginkább egy birodalmi lépegetőre emlékeztet, aminek a felkelők kilőtték a hátsó lábait.
A benne levő lépcsőkön kényelmesen és ingyen felsétálhatunk a tetején levő kis teraszig, akinek tériszonya van, az lehet, a vége felé már kicsit kényelmetlenül érzi magát.
A kilátás nem túl drámai, de annál harmonikusabb.
A fő látvány a magyar-osztrák határszakasz, azon belül is a Kőszegi-hegység szelíd, barátságos, emberléptékű vonulatai, aminek üzenete: kellemes élni errefelé, és ehhez a kellemes érzethez hozzájárulnak az ilyen dozmati kilátók is.
A kilátó mellett egy kis asztal van padokkal, mondjuk ezekből több is elférne.
Kicsit tanakodás után nem megyünk tovább felfelé ösvényen, de csak azért, hogy későbbre is hagyjunk valamit. (A tanösvényen kívül egy nordic walking ösvény is van.)
Szóval ha egy-két idilli, nyugodt, stresszmentes órára vágyunk a szabadban, a dozmati kiáltó és környéke kézenfekvő és ideális alternatívának tűnik.
A történethez laza szállal kapcsolódik, hogy hazafelé még betértünk a séi Charlie étterembe, ahol vagy egy évtizede nem jártam. Az ételek ár-érték arányát rendben találtunk, pont mint a dozmati pályázati pénzösszegeknél. Azt viszont nem tudtuk eldönteni, ennek a jelenségnek van-e köze a határ közelségéhez.
Szólj hozzá!