Semmi trükköt ne keressetek a címben, tényleg csak erről szólnak a képek.

„És mi van belül?” – kérdezte nőm kapcsolatunk hajnalán, amikor nagy büszkén mutogattam neki Pécs helyszíneit, és megálltunk a Széchenyi téri dzsámi előtt.

„Fogalmam sincs” – vallottam be, ami annál is furcsábbnak hangzott, mivel iskolám kb. 200 méterre volt a nevezetes török templomtól.

Csakhogy valamiért túlságosan szem előtt volt, triviális lett volna bemenni. Az a turisták dolga volt.

Majdnem ugyanaz a helyzet Budapesten a dunai hajózással.

A hidak alatt sétahajókázni és onnan fotókat készíteni a lelkes japán és amerikai turisták feladata, nekem eddig eszembe sem jutott.

Más azonban a helyzet, ha meghívást kapunk egy ilyen hajóra.

Nos, akkor valamiért már boldogan igent mond az ember.

Amit utólag cseppet sem bán meg, inkább azt nem érti, hogy eddig ezt miért is nem tette meg magától.

A hajózás trükkje azt volt, hogy világosban indultunk el, és szépen ránk sötétedett a fedélzeten.

Hogy mi látszik a Duna közepéről, azt mindjárt meglátjátok, és azt is megértitek, hogy a külföldi turisták miért is lelkesednek a fővárosunkért. Ami a mega nemében valóban egyedülálló, és hosszú évek óta most merem először kijelenteni, hogy egyre jobb formában van.

A képek ma (szombaton) este készültek.