Lassan vége ér a szombathelyi Szent Márton-év, spirituálisan feltöltekeztünk, maradandóbbnál maradandóbb, értékesebbnél értékesebb alkotásokkal gazdagodtunk, de be kell látnunk, mindenre nem futhatta abból a megannyi millióból vagy milliárdból; a költségeket talán már a jóisten sem tarja számon, talán kedve sincs már idefigyelni.
Még nyáron ígértem, hogy folyamatosan ránézek a szomszédomban épülő parkokra, de aztán – ahogy az lenni szokott – kissé elsodortak az események.
Miközben máshol olyanokról is szól a beszéd, mint a robotok térhódítása, a mesterséges intelligencia, az emberi életkor 120 évre nyújtása, az önvezető elektronikus autók, Afrika lehetséges felemelkedése, az éghajlatváltozás, a virtuális valóság, a millenniumi generáció felnőtté válása, az oktatás radikális átalakításának szükségessége, az alternatív energiák térhódítása, új filmek és lemezek, […]
Kár volt itt örvendeznem azon, hogy a szomszédos pelikán feje a helyén van.
Nézegettem, törtem a fejem, aztán homlokon csaptam magam: hát persze!
Az a baj, hogy a Savaria Hotel sajnos sokkal több mint egy épület: szimbólum, barátaim, szimbólum.
Elkészült Szombathelyen a székesegyház előtti tér. Egyszerűen nem hiszem el, hogy csak ennyire telik a fantáziából.
Hogy mit gondolok a 86-os út építéséről, azt már korábban kifejtettem párszor, utoljára néhány héttel ezelőtt.
Ha ez így megy tovább, izgalmas és vidám Szent Márton-év elé nézünk.
Ahogy szinte minden nap, tegnap is átnyargaltam a Fő téren, és nyargalás közben a látóterembe kerültek ezek a sátrak.
