A fotó első ránézésre egy teljesen átlagos, esti külvárosi utcarészletet ábrázol. Valójában életem egyik fő művét látjátok. Olyant, ami kiállta az idők próbáját, és immár három évtizede okoz örömet és bánatot (oké, valószínűleg inkább az utóbbit) a környéken lakóknak. Helyezkedjetek el kényelembe, elmesélem. Az életművem eme jeles darabja 1982 késő […]
Ha azt kérdeznétek, hogy hova tűntem az utóbbi három napban, azt az elterelő választ adnám, hogy megnéztem, nyílik-e a Mecsekben a kankalin. Bizonyítékként pedig ezt a fotót mellékelném. Szóval tényleg nyílik. Kiegészítő információk a kankalinközeli januári Mecsekről.
Na, ezt ügyesen elsummantottam. Mármint ezt az „Itthon vagy – Magyarország, szeretlek” izét. Nem is nagyon tudom, mi ez. Állítólag Rákay Philip egymilliárd forintos projektje, aminek lényege, hogy mindenkinek szülőhelyére vagy valahova el kell utaznia, és ott örülnie kell. (Nekem például most Komlón kellene lennem és élveznem a Pöndöly táncosainak […]
Nem lehet elfutni a végzet elől – hogy ezzel az erős, Coelho-szintű bölcselkedéssel indítsam ezt a posztot. Az erős felütésre már csak azért is szükség van, mert a helyzet maga is erős: konyhafelújítás mint végzet. Az eseményre 23 év után kerül most sor. Felőlem maradhatott még volna minden így 23 […]
Nem tudom, mennyien ismeritek közületek azt az érzést, hogy ismét végigsétáltok gyermekkorok egykori helyszínein. Úgy, hogy ez kellően messze van, ti kellően ritkán látogattok haza, az elköltözés kellően régen történt és a helyszín is kellően sokat változott. A fotón – talán felismertek ebben a környezetben is – én vagyok ma […]