Zene


Jó kis norvég black metál

Esti kérdés: Neked Coco Jambo vagy norvég black metál?

A film egyébként érdekes, afféle tényfeltárós, szórakoztatva okítós.

Az is kérdés persze, hogy miért pont Európa egyik leggazdagabb országában nyomul ez a stílus. Én a napfény hiányára gyanakszom. Hülyén venne ki magát 40 fokban egy ilyen a szicíliai parton a robogós, fagyit nyaló csajok és a nyitott tetejű öreg Alfák között.


Kaki King 1

Kedvenc netes rádiómat hallgatva egyszert csak ezt vettem észre a Winamp kijelzőjén. Érdekes nevű előadó figyelemre méltó számcímmel.

Utánanéztem, ki áll a magyar nyelvben nem egészen telitalálatnak számító név mögött. Nos, ő egy amerikai gitáros hölgy, figyelemre méltó pengetési technikával. Nem annyira jó, inkább érdekes.


Dob és Basszus – Game over 1

Két és fél év, 56 adás után csendben elhalálozott Lévai Balázs műsora, az m1-en futó Dob + Basszus. Nem volt hibátlan, de legalább volt, és ha a közszolgálatiságnak egyáltalán van értelme, akkor ilyesmiket kellene csinálni, és nem közpénzből Korda Gyurival seggrepacsizni.

A műsor tegnap este köszönt el a nézőktől, még egyszer megszólaltatva a kritikusokat és a címadó dalt szerző, kissé szétesettnek tűnő Bérczesi Róbertet.

Kiderült, hogy a legtöbbet megszólaltatott zenészek Bródy János és Szikora Róbert voltak (mondom, hogy nem volt tökéletes a műsor), és felidézték, hogy a magyar királyi televízió történetében eddig milyen hasonló műsorok voltak: Egymillió fontos hangjegy, Pulzus, Zenebutik. No meg most a Dob + Basszus. Ennyi.

Szóval nincs nagyon min meglepődni a hazai zenei közízlésen.

Hadd szóljon Korda Gyuri közpénzen. Tekerd meg a volumét.


„De belül nem változol semmit”

A fenti képen Chris Martin, a Coldplay frontembere pihen a kompon. Nem kell rosszra gondolni, az énekes csak fáradt, épp egy családtag temetéséről tér haza. Láthatóan nem sokat foglalkozik azzal, hogy az elmúlt években mellékesen sokszoros dollármilliomos lett. Jó neki így is. Valahogy mindig is szimpatikus volt a srác.

A képet látva kissé bepánikoltam, hogy nincs meg a Coldplay-lemezem (Rush of Blood to the Head), de 10 perc keresés után megtaláltam, és megkönnyebbültem.

Aki nem tudná, kiről és milyen zenéről van szó, kattintson és nézze meg a videót


Balatone Fesztivál 2007 – Képgaléria

Délután összeraktam az ígért képgalériát, ha lesz időm, akkor feliratozom majd a fotókat. Addig is a képeken szereplő zenekarok: Pannonia All Stars Ska Orchestra (PASO),Jamie Winchester és Hrutka Róbert, Dog Eat Dog, Asian Dub Fundation, Kispál és a Borz, Tankcsapda, Zanzibar, Hooligans, Dillinga, 30Y, Colorstar, Superbutt, Joystix, Sziámi Jazz, Strong Deformity, United, és esetleg mások. Ahol láthatóan nem fesztiválképek vannak, azokon a Zánkai úttörőtábor maradványa, a Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum látható. Esetleg más.

Katt ide: Balatone Fesztivál 2007 – Képgaléria

A képekhez tartozó cikk itt.


Üdvözlet Zánkáról (szombat este)

Emberi számítás szerint ez az utolsó bejelentkezésem a blogon a Balatone Fesztiválról.

Délutánig standoltunk, utána alvással gyúrtunk az estére, ami most kezdődik. A nap erősen leszálló ágban van, miközben itt a sajtósátorban ezeket a sorokat ütögetem az Ububtu Linux által tuningolt gépbe.

A mai nap Dorinát és a hasonló kaliberű matinékat hagytuk ki, ki a fene van ébren délután 4kor. Valszeg így is van kikalkulálva.

Valmiért irgalmatlan mennyiségű biztonsági őrzi a nyugalmunk, szerintem a nagyszínpados Zanzibár (félmatiné) kiegyezett volna annyi nézővel, amennyi sárgapólós jön-megy itt.

Meglepő fordulat, hogy kezdünk odaszokni a DeWalt Színpadhoz, egyrészt mert van a közelben a korrekt és kevésbé látogatott sörmérő, másrészt a zúzós gitárzenékben – amiket otthon még véletlenül sem hallgatok – nem lehet csalódni, az ember azt kapja, amire számít.

A nagyszínpadon 22.30-as kezdetű Tankcsapda-koncerttel fejeződik be a fesztivál, a kisebb színpadokon hajnalig megy a buli.

A 30Y jó volt, mint mindig, és nemsokára jön a Color Star, ami hasonlóan kiszámítható színvonalon szokta elővezetni magát.

Pár szám erejéig belenéztünk a szombathelyi Strong Deformity unplugged koncertjébe is, a nézők között próbáltam ismerősöket keresni, de sikeretelenül.

Még pár sört lecsúsztatunk, aztán úgyis kialakul.

Vasárnap délután érkezem haza.


Üdvözlet Zánkáról (szombat dél)

Képeket csináltam rogyásig, és nem csak a fesztiváltól, hanem a magáról a zánkai táborról, ami kb. a fesztivál területének 50-szerese. Itt most nem tudom letöltögetni. Érdekes hangulat, ami itt maradt az épületek között, főként sok orosz van, szerintem elbújtak annó, van hova.

A fesztivál okés, Kispálék nagyon jó koncertet adtak tegnap, Lovasi megvédte a szerencsétlen No Thanx-et, mondván mindenki őket basztatja a fesztiválon.

Jó volt a Dog Eat Dog is, nekem az Asian Dud Fundation reménytelenük fake-nek tűnik.

A csapolt Borsodi 290, lángos 200.

Most lemegyünk a standra, ha nem forrt fel a víz.


Üdvözlet Zánkáról (péntek dél) 4

Puszi mindenkinek Zánkáról, a hajdani úttörőtáborból, ahol éppen a Balatone Fesztivál zajlik, én meg tocsogok az izzadtságban a sajtósátorban.

Majd ha hazaérkezem, úgyis szolgálok részletekkel, de addig is bejelentkezem olykor. Ha kérdés van, ne kíméljetek.

Délután az első fellépő, afféle matiné a No Thanx, én viszont lehet még standon leszek.

Most el, még nem jártam be az egész területet. Eddás póló valakinek?


Tovább gyűrűzik Keith Richard „apaszippantása”

Ha úgy gondoltátok tegnapi bejegyzésem olvasva, hogy a jó öreg Keith kissé elvetette a sulykot, ezzel nem voltatok egyedül.

Ma ugyanis egy közlemény jelent meg a zenekar hivatalos honlapján, amelyben Keith Richard közli, hogy nem úgy gondolta ezt ő, egyszerűen csak azt szerette volna illusztrálni, hogy milyen közel voltak egymáshoz az „öreg Berth-tel”. Igazság szerint a hamvakat egy tölgyfa ültetésnél használta fel, és az apja ezért most biztos szeretné. A kokainról meg ebben az életkorban már szó sem lehet, csak akkor, ha öngyilkosságot kívánna elkövetni.

Hogy a közlemény mennyire függ össze a NME mai vezető hírével, azt persze nem tudjuk. Merthogy a zenei szaklap meg arról cikkezik, hogy a hamuszippantásos sztori miatt csipetnyit dühös a Disney, aki nemsokára jönne ki a nagy durranásnak szánt Pirates Of The Caribbean: At World’s End filmmel, amiben Johnny Depp apját történetesen Keith Richard játssza el. És hát a gitáros elszólása nem a legmegfelelőbb marketing egy családi mozinak.

De vajon kinek az ötlete volt a Rolling Stones-legendát egy Disney-filmbe beszervezni?