Melyik a legjobb futócipő? – A tesztek szerint felesleges a legdrágábbak között keresgélni
A középmezőny egy része jobban teljesít, mint a divatos luxusmárkák.
A középmezőny egy része jobban teljesít, mint a divatos luxusmárkák.
Az egész kiberhadviseléshez csak annyit értek, hogy ideges leszek, amikor kéretlen reklámok landolnak a postafiókomban, de van egy olyan gyanúm, hogy a média egy része kissé eltúlozza az Anonymus-fiúk (és lányok) lehetséges szerepét a terroristáknak nevezett idióták elleni küzdelemben. Attól tartok, ezt a meccset nem a nappaliból kell megnyerni egérkattingatásokkal. […]
Tudjatok róla, hogy ő nyerte a 2015-ös Mercury-díjat. Paul McCartney is tolja a szekerét.
Szerintem nincs köztetek olyan, akinek ne lenne ismerős a dal.
Hiába volt ott a figyelmeztetés, hogy NSFW, tegnap este mégiscsak rákattintottam egy linkre, amely a párizsi Bataclan színház nézőterét mutatta a terroristák mészárlása után, cenzúrálatlanul. Vagy 30 másodpercig nem tudtam levenni a szemem a látványról. Csak ültem és néztem. Hogy hogyan lehetséges ilyent tenni? Szerencsére néhány perc múlva viszont belefutottam […]
Vigyázat, könyvről szóló bejegyzés! Csak akkor kattints-görgess, ha érdekelnek az ilyen felesleges dolgok. Alberto Moravia 1954-ben napvilágot látott, „A megvetés” című regénye fókuszálhatna akár a fenti figyelmeztetéssel kapcsolatos jelenségre is, azaz arra, ahogy az úgynevezett tömegkultúra megöli az úgynevezett elitkultúrát. (Lám-lám, már ezek a definíciók is régimódiak, nehezen értelmezhetők.) A […]
Minden józan eszű ember tudja, ha a kormány csak egy hangyányit komolyan gondolná az állampolgárok egészségét és a mozgást, akkor nem a tragikomikus stadionprogramba öntené bele a pénzt, hanem a tömegsportba, illetve az infrastruktúrájába. Mondjuk zárható, világítással rendelkező kispályákra, ahol a gyerekek (és felnőttek) rúghatnák kedvükre a bőrt, dobhatnák a […]
„Van olyan utca a városban, ahol még nem volt munkahelyed?” – kérdezte pár évvel ezelőtt csipkelődve apu, amikor sétálgattunk vele Szombathelyen, talán utoljára úgy igazán együtt mint apa és fia, és miután tényleg elég sok épületre mutattam rá, hogy „nézd, ide is jártam dolgozni”. Valójában nem vagyok született munkahelyi vándormadár, […]
Szabadság és patriotizmus nagykanállal. Itt a vége, fuss el véle.
Na és a legelsőt? Még mielőtt túlságosan beleélnétek magatokat, gyorsan közlöm, hogy soha nem voltam nagy Queen-rajongó. De ami jó, az jó, függetlenül a stílustól. És persze emlékszem az első kazettáim egyikére. Talán egy sárga Polimer volt, egy hétfő délutáni kívánságműsorból rögzítettem rá a Bohém rapszódia (Bohemian Rhapsody) című egészen […]