Angolóra

Angol nyelv tanulása, egy kicsit másképpen.


Új szó: Sapiosexual

Új szóba botlottam: az angol “sapiosexual” melléknevet olyanokra használják, akik az intelligenciát találják erotikusan roppant vonzónak. Elterjedését a közösségi oldalak segítették, melyeken állítólag sokan már így jellemzik a nemi identitásukat. Az ismert Collins szótárba már javasolták felvételét, de egyelőre elutasították. Magyar használatát, fordítását még nem láttam.


GAY-XYZ 2

Tudjuk, hogy a permanens reformoknak és a hozzáértő szakembereknek köszönhetően hazánk igazi idegen nyelvű analfabéta, de nem létezik, hogy a rendszámkiadó bizottságnál vagy akárhol, ahol pénzt vesznek fel ezért, ne tűnt volna fel a GAY betűkombináció. Elképzelem, hogy ha valaki egy ilyen rendszámú járgánnyal bejárja Európa azon országait, ahol nem […]


Az angol csap szimbolikája

Angoltanárként lehetnék akár anglomán, de nem vagyok. Viszont az átlagnál talán nagyobb rálátásom van az angolok ügyeire. És már jó ideje úgy vélem, hogy sikerük egyik titka, hogy ragaszkodnak a hülyeségeikhez. Nálunk mindig és minden átmeneti, az Alkotmánytól kezdve az aktuálisan követhetetlen felsőoktatási pontrendszerig. Menetrendszerűen átgázol rajtunk a történelem valami […]


Angolóra: Az interneten minden lehetsz

Fordítás: „Az interneten bármi lehetsz, amit csak akarsz. Furcsa, hogy ilyen sok ember azt választja, hogy hülye legyen.” Nyelvi tanulság: Két dolgot emelnék ki, amit érdemes memorizálni: On the Internet = az interneten So many people = ilyen sok ember Az első kifejezést meg kell tanulni, a másodikat megérteni is […]


Egy bizonyos szint alatt

Nem számoltam össze, hány helyen dolgoztam életemben, azt hiszem, a kezemen és a lábamon levő összes ujj kevés lenne ehhez. De ha meg kellene neveznem azokat a munkákat, amiket valóban szívesen csináltam, mindenképpen közöttük lenne az általános iskolában eltöltött időszak. Majd egyszer talán részletezem a pozitívumokat. De a hétfői hír […]


Angolóra: Többé nem

Fordítás:
„Nem kellenek többé. A feleségem tud mindent”

Nyelvtani megjegyzés:
Figyeljünk oda a „no longer”, az a „soha többé” vagy „többé nem” használatára. Mert hasznos, és mert általában nem jut eszükben a tanulóknak, akikor éppen kellene.
Ilyenekre gondolok, hogy:
The cinema is no longer used.
I no longer work for IBM.

Általános megjegyzés:
Lehet, hogy a feleség mindent tud, de ezzel most nem viccelek, mert nem szeretem, ha könyveket dobnak ki.


Angolóra: A férfi prostituált ajánlata

Fordítás:
„Óh, igen, bébi! Meg foglak hallgatni. Egész éjjel téged foglak hallgatni.”

Nyelvtani tanulság:
Ha jövő időben beszélünk valamiről, és nem vagyunk biztosak az alternatívákban, nyugodtan használjuk a „will” segédigét. Abból baj nem lehet, és még mindenki megérti. (Még az olaszok is!)

Általános tanulság:
A nők tényleg különböznek, hogy ennyire-e, azt csak ők tudják.


Jaj, még mindig a nyelvvizsgával jönnek 3

Mindig érdeklődéssel olvasom a nyelviskolák izzadságszagú hirdetéseit, melyek jól tükrözik a szomorú magyar valóságot, és egyben részben megvilágítják, miért is kullogunk leghátul nyelvtudásban Európában.

Szóval a postaládámban egy új nyelviskola új szórólapja lapult, amely a régi, de annál hamisabb sablolokkal igyekszik meggyőzni a leendő tanulókat.

Valószínűleg azért ezekkel, mert a magyar nyelvi ugaron még mindig ezek a hívószavak.

Egyrészt az árra apellál a felhívás, mondván, akár 590 forint/órától már tanulhatunk.

Hogy mikor, mit és főleg hogyan, milyen feltételek között tehetjük ezt meg, arról nem szól a fáma.

Pedig a nyelvtanulás tipikusan az a szolgáltatás, aminek nem, illetve csak részben szabadna árérzékenynek lennie.

Az 590 forint/óra olyan, mintha valami úgy hirdetné el az autóját, hogy most vegyen autót, mert az csak 950 ezer forint. Most ez így önmagában jelent bármit is, könyörgöm?

Sajnos a magyar piac a legirracionálisabb dolgokban is árérzékeny.

(Igaz, a legtöbb nyelviskola nem annyira nyelvtudást, mint reményt árul. Az meg jogos igény, hogy a remény minél olcsóbban megvásárolható legyen.)

A nyelviskola hirdetések másik kötelező eleme a nyelvvizsga. Erről a közelmúltban írtam egy hosszabb cikket, nem akarom ismételni az egész gondolatmenetet.

„Nyelvvizsgáinkat az EURÓPAI UNIÓ minden országában elfogadja a munkahelyek intézmények többsége” (SIC!) írja a szórólap, amitől sajnos automatikusan megemelkedik a vérnyomásom, és újra le kell hogy írjam, ha szükséges, akár századszor is: külföldön a kutyát nem érdekli a nyelvvizsga, a magyar papír meg aztán végképp nem, legalábbis én még nem találkoztam olyannak, akitől kértek volna barmit is. ( “Jó napot kívánok, mi egy angol étterem vagyunk. Keresünk pincért, de szeretnénk meggyőződni a nyevvtudásáról. Esetleg megnézhetnénk a magyar nyellvizsga-bizottság által kiállított nyelvvizsga-papírját?” – Vagy hogyan képzelik ezt el?)

Külföldön, óh, borzalom – ugyanis – nem nyelvvizsgát kérnek, hanem nyelvtudást.

Nyelvvizsgát Magyarországon egyedül a felsőoktatási intézmények kérnek, ők is teljesen fals indokokra hivatkozva.

Ha ön, kedves munkavállaló, olyan magyar céggel találkozik, ami nyelvvizsgát kér, akkor egyszerűen rossz helyen jár.

Tényleg dühítő az egész, mert ez a végeredmény.


macskatej

Angolóra: Macskatej

Fordítás:
„Kérjük, tudomásul venni, hogy a macskatej nem a macskáktól jön.”

Nyelvtani tanulság:
1. Azok a segédigék a tagadásban és kérdésekben!
2. Ha az összes macskára (kutyára, emberre, házra, kínai ételre vagy akármire) vonatkozik valami, akkor az angol – ellentétben a magyarral – nem használ névelőt.

Általános tanulság:
1. Csak látszólagosan felesleges a kiírás, az emberi hülyeséget nem lehet alulbecsülni.
2. Ha jól, látjuk, a tej ára kb 800 forint. Ennyi pénzért jöhetne akár a macskákból is.