Évek óta inkább nyiszálás, semmint vágás történik a konyhában, ami elég irritáló, még akkor is, ha az élelmiszerek feldolgozottsági fokának rohamos emelkedése miatt számottevően könnyebb ma szeletelni, mint volt az mondjuk 20-30 éve.

A nagy elhatározás hétvégén született meg, miután nekem jutott az a hálás feladat, hogy felszeleteljem a kissé még fagyos marhalábszárat. A nyiszálás cirka akkora kínlódás volt, mint a magyar egészségügy átalakítása.

Szerencsére a városban van még aktív késes, még nagyobb szerencse, hogy emlékeztem is rá, hogy hol. Be is vállalta a cuccot, tíz kést élezett meg 800 forintért. Nagyon korrekt ár-érték arány.

Este már boldogan, vidáman, felszabadultan szeleteltem a sajtot, annak tudatában, hogy ma – a késes segítségével – egyértelműen sikerült jobbá tenni a világot.

Ha megjövök a Szigetről, viszem a baltát is.