Nem unatkoztam ma sem. (Illetve már bőven tegnap, de mindegy.) Tanítottam, tárgyaltam, szerkesztettem, írtam, telefonáltam, nyomtattam, szkenneltem, egyeztettem, elszámoltam, számláztam és ehhez hasonló munkákat végeztem vagy 14 órán keresztül. De ha szívemre teszem a kezem, a mai főművem a képen látható cipőnek – pontosabban a betétjének a – megragasztása.

Mert ez konkrét és kézzelfogható. Nem lehet megdumálni. Ehhez elő kellett keresni a pincekulcsot, keresni kellett Pálma Tex ragasztót, de mivel az nem lett meg, helyettesítésről kellett gondoskodni. Így esett a választás a kétkomponensű EpoRapidra. Össze kellett keverni egy adagot egy kis fadarabbal egy műanyag lapon, felhordani a betétre, várni kb. 10 percet, majd összepréselni a talp belső részével. Konkrétan. És konkrétan meg is fogta.

Így a cipő még pár hónapig cipő marad. Ma is tettem valamit a világért.