„Unatkozik? Vásároljon mosómedvét!” – mondja a halhatatlan tanácsot Pepin bácsi Hrabal regényében, a Sörgyári capriccióban.

Budapesten valószínűleg sokan unatkozhatnak, főleg fenn a hegyen a nagypénzűek, ugyanis divat lett a mindenféle különös állatok tartása, közöttük a mosómedvéé.

Ezt onnan tudom, hogy lányom keddenként üres óráiban kiugrik önkénteskedni a pesti Noé Állatotthonba, ahova beviszik a szerencsétleneket (lásd a fotó), mikor rájönnek nagyokosék, hogy a mosómedvének aranyos ugyan a pofija, de ettől otthon még totálisan kezelhetetlen teremtmény, és kurva világot rendez a lakásban, ha hagyják. És hát nem nagyon lehet nem hagyni.

Az otthonban van két emu is, ami valószínűleg hasonlóan jó ötletnek tűnt, mint a mosómedve. A borús hangú beszámolót azért némileg oldotta, amikor elképzeltem, hogy mit műveltek az emuk mondjuk egy rózsadombi hátsó kertben. Merthogy az emuk is messze vannak a tündérektől, azok is kiválóak unalom ellen.

Ami engem illet, én már a görények otthoni tartását sem értem.