A sok bú, baj, méreg, ajakbiggyesztés és belenyugvó vigyorgás mellett szerencsére vannak olyan szituációk, amikor azt gondolja az ember, hogy működik az ország, egy szelete legalábbis.

Ma az egyik városszéli bevásárlóközpontba kellett mennem, ahol a bejáratnál a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász munkatársai álltak egyenruhában, és szórólapot osztogattak.

A szórólap röviden és érthetően arról tájékoztatott, hogy milyen felajánlásokat fogadnak szívesen az Ajka környéki katasztrófa áldozatainak megsegítésére (ásványvíz, konzerv, védőruha).

Ezek mind kaphatók a boltban.

Így nem volt más dolgom, mint betenni a nekik szánt dolgot a bevásárlókocsiba, majd kifelé leadni az ott álló, nyitott rakterű kamionnál.

Láthatóan nem én voltam az első, aki így tett.

Ilyen egyszerű ez, csak át kell gondolni.