Gyorsértékelésem szerint több célt is szolgál ez a büki temetőben lévő közkút:

1. Emlékeztet a gyermekkoromra.
Egyrészt azért, mert életük utolsó szakaszában Bükön laktak anyai nagyszüleim. A halottak napi temetőlátogatáskor mindig számos emlék tódul fel bennem erről az időszakról. De eszembe jutnak a gyerekkorom közkútjai is, amelyekből jóízűt lehetett inni egy focimeccs vagy erdei csatangolás után. Bár ezek a kutak látszólag egyformák voltak, valójában mindegyiknek megvolt a maga egyénisége, a maga lelke. Egyesekből egy kisgyerek is játszi könnyedséggel tudott vizet fakasztani, másokhoz komoly erő kellett. Volt, amelyiknél finom csuklómozdulattal lehetett szabályozni a víz erejét, másokból meg mint az őrült, ömlött. És mi ismertük az összeset, mint a tenyerünket.

2. Technikai tanulsággal is szolgál.
Korábban – eléggé el nem ítélhető módon – soha nem töprengtem el azon, hogy ezek a kutak miként lehetnek rácsatlakoztatva a vízhálózatra. Nos, a büki temető kútja erre is választ ad. Körülbelül harminc centiméterrel kiemelkedik a földből, így a látványa kissé szokatlan, sőt merész, de mivel több évtizede stabilan áll a helyén, aligha lehet megkérdőjelezni a konstrukciót.

3. Praktikus magyarázatom is van.
Elgondolkodtam, mi lehet a célja ennek a „gólyalábnak”, és mivel kevés kapaszkodót találtam, hát kreáltam egyet. Ha harminc centiméterrel felemeljük a földről, akkor harminc centiméterrel kevesebbet kell hajolni a vízzel teli öntözőkannáért. Idősebb emberek esetében ez döntő jelentőségű lehet. Ha ez volt a mesterterv, akkor igazán ötletes.