Tudnak valamit, vagy a vagyon együtt jár a paranoiával?

Néhány nappal ezelőtt egy ismerősöm ajánlotta a „Luxusbunker” című új Netflix-sorozatot, amelynek az az alapsztorija, hogy a milliárdosok egy csoportja a föld alá menekül a közelgő atomháború elől, és ott tengetik tovább — nem is olyan keserű — életüket.

A sorozat népszerű, úgy tűnik, a készítők ráéreztek a korszellemre.

A brit Independent múlt hónapban egy hosszabb írást szentelt az amerikai szupergazdagok bunkerépítési lázának, amely 2020 után pörgött fel igazán.
Hogy mitől is fél az elit, az nem pontosan beazonosítható: van, aki egy újabb világjárványtól, van, aki nukleáris katonai csapástól, mások természeti katasztrófától tartanak. És vannak, akik a tömegek lázadásával kalkulálnak.

Mindenesetre Mark Zuckerbergtől kezdve a „szimpatikus” Tate fivérekig mindenki lázasan készül a világvégére — amire mára jókora biznisz épült. Afféle második ingatlanpiac alakult ki: a bunkereket katalógusból lehet kiválasztani fegyverszobával, generátorral és borospincével együtt, de persze az egyéni tervezés és építés az igazi.

Vannak, akik az országban több rejtekhelyet is építtetnek maguknak — hiszen mi van, ha épp az ország másik végében bizniszelnek, amikor bekövetkezik az „Esemény”?

Alaszka és Új-Zéland népszerű menekülési útvonalnak számít. Azt mondják, ez utóbbi ország birkalegelői alatt már javában épülnek a techmilliárdosok szuperbunkerei.

A lap megkérdezett szakértőket is, akik arra hívják fel a figyelmet, hogy korábban is voltak világvégére való felkészülések — gondoljunk csak a hidegháborús filmekre, vagy akár a mostani Netflix-sorozatra —, de azok közösségi módon történtek.

A mai milliárdosok viszont úgy gondolkodnak, hogy „a győztes mindent visz”, és eszük ágában sincs idegenekkel összebújni az ítélet napján. Inkább szűk körben elmozizgatnak, elborozgatnak, amíg a veszedelem el nem múlik.

Az utóbbi számomra kicsit naivan hangzik, de honnan is tudhatnám, hogyan mennek ezek a dolgok?

Úgy tudni, főleg a konzervatív gondolkodásúak készülnek a legrosszabbra, merthogy ők azok, akik hagyományosan nem bíznak az államban, és szeretik a kezükbe venni a dolgokat.

Arra viszont nem tér ki a cikk, hogy a nagy készülődés vajon mennyire alapul a valóságon, és mennyire a paranoián.