Fordítva a dakota lovon, avagy meg lehet-e gyufaszállal állítani a globalizáció lavináját?


A kivont kardoknak, kerítéseknek, varázsszavaknak és ráolvasásoknak a legnagyobb eredménye az lehet, hogy Európa és az USA hanyatlása tovább gyorsul. Én mondom ezt innen a Wesselényi utcából.

Az iskolai osztályzataim nem voltak rosszak, de így utólag bevallom, hogy a történelemkönyvek és én soha nem voltunk nagy barátok.

Így aztán amikor érettségire és felvételire került a sor, igyekeztem e lehető leghatékonyabban felépíteni a szóbeli tételeimet.

Ez többi-kevésbé sikerült is.

Azt vettem ugyanis észre, hogy az újkortól kezdve gyakorlatilag minden, legyen az a francia forradalom, az angol iparfejlődés, a világháborúk vagy a szocialistának csúfolt orosz birodalom – levezethető a nagy földrajzi felfedezésekből,

Merthogy Kolumbusz Kristóftól kezdve elkezdett összemenni és összenőni a világ, egymásba kapcsolódtak a gazdaságok és elindult a pénz bolygó körüli körforgása.

Jöhettek forradalmak és eszmék, háborúk és békék, költők és diktátorok, a jelenség egy pillanatra sem állt meg, sőt egyre inkább felgyorsulni látszott, az újabb nagyobb lökést a popkultúra majd az internet adta meg.

Ha Berlinben kamionos hajt a karácsonyi vásárba, lövöldözés van Chicagóban, elválik Angelina Jolie vagy hófürdőt vesz egy pandamaci Kínában, azt nagyjából ugyanakkor tudja meg mindenki.

A most felnövő generációnak már egészen más a viszonya a nagyvilághoz, mint nekünk annak idején, és egyelőre nehezen megjósolható, hogy hova is tart mindez, mi lesz a nyelvek, a nemzeti kultúrák és a nemzetállamok sorsa.

Nem, ezt a folyamatot nem kell szeretni, és mi tagadás, nem is könnyű, hiszen maga alá temet egy sor olyan dolgot, amelyhez mély érzelmek fűznek, magunkának érzünk, otthont és vezetősínt jelentenek.

Másfelől viszont – ne tagadjuk le  – a globalizáció elhozta például a szegénység csökkenését, a gyógyítás és az információ forradalmát, az egymással való azonnali kommunikáció lehetőségét és a szórakozás megannyi formáját.

Nem kell messze mennünk példáért: földrészünk népei, amelyek korábban előszeretettel mészárolták vagy tüzelték be egymást, esetleg áramos szögesdrótot húztak végig a kontinensen, most békében, határok nélkül élnek egymás mellett, átjárva egymáshoz vásárolni, dolgozni, kávézni és házasodni.

Lehet, nem lesz mindig így.

Lehet, néhány vallási  fanatikus vagy hatalommániás őrült – az újtól és ismeretlentől való félelmünkre alapozva – felfordulást okoz.

De ha túléljük, márpedig túléljük, akkor biztos vagyok benne, hogy ezt a folyamatot nem lehet megállítani.

Egyébként amíg az USA és Európa simaszájú populista politikusokat emel a trónra, akik a bezárt ajtókban látják, vagy inkább láttatják a jövőt, addig a globalizációnak nevezett összekapcsolódás Ázsiában vagy Afrikában felpörgött ütemben zajlik.

Első körben talán tudomásul kellene vennünk, hogy talán már nem mi vagyunk a világ közepe.

Ha ezt nem tesszük, akkor a Nyugat hanyatlása még látványosabb és  még gyorsabb lesz.

Ha nem dugjuk ki a fejünket a homokból, még akár hősiesnek tűnhetnek a nagy bezárkózó szlogenek, ha viszont kidugjuk, akkor kiderül, ez olyan, minta gyufaszállal próbálnánk megállítani egy lavinát.

Persze az is lehet, csak én látom ezt így innen a Wesselényi utcából, de majdnem biztos vagyok benne, hogy nem kell újra tanulnom a történelmet, és ha lesznek is új tételek, azokat is simán tudom majd kezdeni a nagy földrajzi felfedezésekkel.


mm

Névjegy: Józing Antal

1964-ben születtem Komlón, Pécsen voltam középiskolás, de főiskolás korom óta Szombathelyen élek. Megannyi munkahelyen megannyi mindent csináltam, leginkább tanítottam és újságot írtam. Három évtizede dolgozom a médiában. Írtam papírba és elekronikusba, írtam nagyon kicsibe és nagyon nagyba, voltam szerény külsős és voltam komoly főszerkesztő. Mindig szerettem a magam útját járni. A Blog21.hu független médiafelületet 2015-ben indítottam, remélhetően nemcsak a magam örömére.

Szólj hozzá!

Please Login to comment
  Subscribe  
Visszajelzés