Nincs nekem ezzel a Savaria Karnevállal semmi bajom, elfogadom, hogy ez jó a városnak, és tudomásul veszem, hogy szeretik az emberek.

És már az sem fontos, hogy én mit gondolok róla, túlnőtt már azon, hogy osszam itt az észt.

Valójában nem nagyon akartam én belefolyni az eseményekbe, de aztán csak úgy alakult, hogy csütörtök este ott állok a nagyszínpad mellett, és az Anna and the Barbies-koncert első három dalát végig is hallgatom.

És akkor, pontosabban valamivel később a Couveé borbárban, eldöntöm, hogy nem nyavalygok, nem ironizálok a magyar alternatív zene dinoszauruszairól, az ingyenes tömegszórakoztatásról, a Fő téri aurafotóról vagy a Borok utca borairól, hanem elmegyek azokra a –  főleg irodalmi – programokra -, amiket korábban bejelöltem.

Merthogy a karnevál szervezőinek becsületére válik, hogy a magamfajta finnyásoknak is igyekeznek a kedvére járni, főleg, ha azok hajlandóak kidugni az orrukat.

péntek, 15.20, Civil Korzó
ALTEF4 zenekar

Szombathelyiek, fiatalok, frissek és kreatívak. A magyar alternatív zene dalszövegcentrikus vonalát követik. Saját számokat és jó érzékkel kiválasztott feldolgozásokat játszanak. Néhány soruk még most is a fülemben van, nem csoda, hogy közönségsikert aratnak.

szombat, 17.40, Művészetek utcája
Kelemen Zoltán és Varga Richárd előadóestje

Kelemen Zoltán színművész éppen a Walesi bárdok-at szavalja, amikor odaérek. „Hú, hát ez eléggé áthallásos” – suhan át az agyamon. Aztán jön a többi vers, zenésítve, vagy csak „úgy”. Én meg ott állok, igyekszem álcázni, ha bepárásodik a szemem, a gerincen végigfutó hideget meg amúgy sem látni. „Atyaisten, mekkora verseket írt ez az Ady, Radnóti, Pilinszky, Weöres és a többiek” – motyogom, és teljesen igazat adok magamnak, amiért mostanában megint úgy gondolom, hogy az irodalomnak nincs vetélytársa.

szombat, 21.00, Sörtér
Voler Mouche, elekroakusztikus koncert

Néhány szám erejéig ide is bekukkantok, merthogy akárhányszor csak hallgatom, ez a szombathelyi zenekar megerősíti bennem azt a hitet, hogy élhetünk bárhol, attól még nem kell provinciálisnak lennünk. A Voler Mouche kellemes „elekronikus pop-triphop” (bocs, valami skatulyát találnom kellett), ami éppúgy értelmezhető lenne Londonban, San Franciscóban vagy Szöulban, mint itt a Sörtéren.

szombat, 21.20, Zsidó udvar
Gerendás Péter estje

A Zsidó udvarba csak egy korsó sörét ugrom be, de akaratlanul is belefutok Gerendásba. Nem az én világom, a politikával is érintkező zenész anekdotázása, zenei és közéleti borongása nem lep meg, az viszont igen, és nem negatívan, hogy a nézőtér rogyásig tele érdeklődővel.

szombat, 21.30, Thalia kertje
Népművészeti Kft.: A fajok eredete

Ez a program az estém fő célja. Mire a Gayer-parkba keveredem, már minden ülőhely foglalt. „Ezek szerint az ingyen Quimbynek mégis van alternatívája” – vonom le örömmel a következtetést, majd lekuporodom a fűre. Valami nagyon irodalmi, nagyon mély, nagyon egyetemes üzenetre számítok, ha nagyon akarom, össze lehetne vakarni ezeket is, de nem foglalkozom vele, helyette elmerülök nyakig ebben a 21. századi vásári komédiában. A színpadon Mucsi Zoltán, Scherer Péter és Thúróczy Szabolcs, én meg alkalmanként úgy nevetek, hogy szó szerint dől a szemből a könny, miközben az evolúció és egy csirkéknek szóló film készítésének nehézségeivel szembesülök.