A katonaság mindig vicces?



Mert erre utal a kormány új videója.

Nem túl nagy lelkesedéssel vettem tudomást, amikor annak idején előfelvételisként behívtak a seregbe.

Kicsit tartottam tőle, hogy én mint kultúra- és szabadságszerető fiatalember majd nehezen viselem a kötelező hajvágást, a beszoktatást, a tisztek rigolyáit és egyáltalán: az egész militarista univerzumot.

Ehhez képest egész jól elvoltam.

Általános közérzetemet erősen javította, hogy életemben nem nevettem annyit és annyira, mint a seregben.

Az egész év egy komplett hollywoodi komédia volt, ráadásul a legötletesebbek, a legkreatívabbak, a legütődöttebbek közül.

Hiába volt rajtam gázálarc, dobtam a kézgránátot, rohamoztam az élesre töltött Kalasnyikovval vagy éppen kopogott a valódi skuló a páncélosunk külsején, állandóan vigyorognom kellett.

Egyszerűen nem lehetett komolyan venni az általános szervezetlenséget, töketlenséget, a kőkorszaki technikát, a primitív elöljárókat és a bornírt helyzetek végtelen sorát.

Az egyik csúcspont az volt, amikor egy éjszakai éleslövészet alkalmából hirtelen felindulásból kineveztek toronylövésznek. A páncélosban senkinek fogalma nem volt merre kell menni, mit kell csinálni, mire kell lőni, és egyáltalán, megint mi ez az egész. Én ott ültem a toronyban, nemhogy célt, de semmit nem láttam, csak tekergettem jobbra és balra a csövet, majd amikor hallottam, hogy más tornyokból már lőnek és az őrmester üvöltött, hogy csináljak már valamit, legalább valami fegyverzajt, akkor én is meghúztam a ravaszt. Megszórtam a nagy sötétséget rendesen.

Aztán kiugrottunk és a sötétet jól megszórtuk gránátokkal is.

Rohamozni már nem tudtam, mert röhögőgörcsöt kaptam, összegörnyedve kuporogtam a páncélos mellett.

Az őrmester odajött és az arcomba ordított öt centiméterről, hogyha nem hagyom abba, akkor 30 napra fogdába küld.

És én még ekkor sem tudtam abbahagyni, mert sajnos az őrmester kétségbeesése is nagyon vicces volt.

Fogdára persze nem mentem, ellenben az őrmesterünket később alaposan lecseszték, mondván, a sötétben töketlenkedve lekaszálhattuk volna a fél századot.

Mindez azért jutott eszembe, mert a kormány ma megjelentetett egy videót, amelyben a helyzet komoly.

 

Illegális határátlépőkről van szó, akiket Hummerekkel és éles lőszerekkel kergetnek a katonáink, kerítést is építenek, helikopterrel repülnek és távcsöveikkel fürkészik a tájat.

Mivel illegális határátlépőket nem találnak, így a saját Hummereiket figyelik a magasból.

Lennének tippjeim, hogy mi szükség van erre a háborús hangulatú kormánypropagandára, de ebbe most nem mennék bele.

Helyette azon tűnődöm, hogy a felvételen szereplő katonák közül a felvétel közben kapott-e valamelyikük röhögőgörcsöt.



mm

Névjegy: Józing Antal

1964-ben születtem Komlón, Pécsen voltam középiskolás, de főiskolás korom óta Szombathelyen élek. Megannyi munkahelyen megannyi mindent csináltam, leginkább tanítottam és újságot írtam. Három évtizede dolgozom a médiában. Írtam papírba és elekronikusba, írtam nagyon kicsibe és nagyon nagyba, voltam szerény külsős és voltam komoly főszerkesztő. Mindig szerettem a magam útját járni. A Blog21.hu független médiafelületet 2015-ben indítottam, remélhetően nemcsak a magam örömére.

Szólj hozzá!

Please Login to comment
  Subscribe  
Visszajelzés