Ha egykori kelet-német turista érkezik a büki Marx Károly utca kiadó szobáiba,  egészen otthon érezheti magát.  Németországban ugyanis nem siettek átnevezni az utcákat. Marxról még mindig több száz utca van elnevezbe, beleértve egy nagy berlini körutat.

Nem örültem és nem bosszankodtam, egyszerűen némi meglepetéssel konstatáltam, hogy Bükön még van Marx Károly utca.

Ezek szerint a Vas megyei fürdővárosban két és fél évtized nagy átnevezési buzgalmát túlélte az egykori német közgazdász, akire hivatkozva aztán mindenféle rémtetteket és szürreális társadalmi kísérleteket hajtottak végre magukat kommunistának tartó diktátorok és zavaros fejű embercsoportok.

Hogy Marx mennyire volt oka a 20. század egyik nagy történelmi kisiklásának – amely mellesleg az én zsenge fiatalságomba is páros lábbal beletiport – azt én nem tudom eldönteni, de attól tartok, hogy ti sem.

Abban viszont biztos vagyok, hogyha rajtam múlna, átnevezésügyben a bükiekkel egy követ fújnék.

A kisebb oka ennek, hogy az átnevezésesdi a legtöbb esetben csak a politikusok pótcselekvése, ebbe a szimbolikus ügyködésbe jól bele lehet kapaszkodni, amikor nem jut eszükbe semmi épkézláb; és hát tudjuk, ilyen elég sokszor előfordul.

Nyomósabb ok, hogy a dombtetőkön meghagyott nevetséges emlékművek, a házfalak blőd emléktáblái és a kínossá vált utcanevek folyamatosan figyelmeztetnék a feledésre roppant hajlamos állampolgárokat, hogy:

„Látjátok, milyen hülyeségekkel etettek meg benneteket, és ti akkor elhittétek azt a sok zagyvaságot. Legközelebb kicsit óvatosabban, jó?”