Nem akartam eddig azzal dicsekedni, hogy újrakezdtem a futást, mert akkor kiderült volna, hogy abbahagytam.

Pedig valójában nem hagytam abba, csak ilyen-olyan, valós és kitalált okok miatt a hideg hónapokban szüneteltettem. Mentségemre legyen mondva, úszni azért járogattam.

Most már hetek óta hetente egyszer-kétszer lesétálok a közeli a sportpályára pályára, körözni a salakon többi amatőrrel, közben nézni a focistákat és a zöldülő természetet.

Féltem, hogy majd a nulláról kell kezdenem, de az első alkalom nem volt annyira tragikus, mind amennyire számítottam. Jó, igaz, később voltak mélypontok.

Most jelen pillanatban 15 körnél (6km) tartok. Tudnék többet is, de úgy döntöttem, ezúttal nemcsak a mennyiséggel, hanem a minőséggel is foglalkozom. (Újdonsült mániám.) Ez azt jelenti, csak akkor növelem a távolságot, ha teljesítettem a saját szintidőmet.

Ez most a 2 perc 30 másodperces körátlag. Ez elég messze van az olimpiai csúcstól, de majd lassan-lassan belejövök.

A 6 kilométert ma először sikerült a szintidőn belül végigcammognom lefutnom, ami azt jelenti, hogy kvalifikáltam magam a 8 kilométerre (20 kör).

Ha tehetitek, mozogjatok.

És mondjatok nemet a stadionokra.