Hónap szerinti archívum: augusztus 2013


A Gangnam Style ereje

Ahogy a nyárvégi napnak, úgy a Gangnam Style-nak is van még jócskán ereje. Ezt tapasztaltuk nyáron a horvátországi szállodánk teraszán, ahol ha este, a partilámpák fényében a DJ feltette Psy örökzöldnek tűnő dalát, a közép-európai úri közönség – horvátok, tótok, magyarok, németek és osztrákok – hirtelen elfeledkeztek mindenről, és nekiálltak […]


Nyelvi gazdaságosság

Sok csoporttársammal ellentétben szerettem a nyelvtant, pontosabban nem is annyira a nyelvtant, mint a nyelvészetet. A nyelv talán minden emberi alkotás csúcspontja, a maga komplexitásában gyönyörű, nyílt, demokratikus, önszabályozó és öntörvényű rendszer, amely egyszerre tükröz és szív magába mindent, ami az emberi élettel kapcsolatos, a legmagasztosabb dolgoktól kezdve a legalpáribbakig. […]


Vidéki bugris a fővárosi klotyón

A vidéki bugris (én) gyanútlanul bemegy a trendi budapesti vendéglátóhely mosdójába, és egy másodpercen belül három dolgon is elcsodálkozik. 1. Meglátja önmagát önmaga mellett életnagyságban. (Az ajtó melletti falon jobbról egy bazi nagy tükör van felszerelve.) 2. A mosdókagylók helyett fazekak sorakoznak a bejárattal szemben. (Valójában mosdókagylók, hi-tech, fotocellás csapokkal.) […]


Falaztam

Ez nem a Mos Eisley űrkikötője, hanem a budapesti Puskás Ferenc stadion vasárnap este, koncert vagy mi előtt kb. fél órával. Tudniillik megnéztem Roger Waters„The Wall Live” produkcióját. Nem vittem fényképezőt, mert mint egyszerű néző mentem, de attól tartok, mégis írás lesz a vége. Egyébként a háttérben a nagy fehér, […]


A tartalom és a forma izgalma

Nem olyan régen beszámoltam arról, hogy két új könyvet kezdtem el olvasni. Most  új  fejlemények vannak, melyek hordoznak talán egy hangyányi tanulságot. Emlékeztetőül: a James Bowen „The Street Cat Named Bob” című könyve az angol könyvpiac egyik nagy slágere. Egy kábítószeres londoni utcazenész és egy kóbor kandúr egymásra találásának a […]


Szíria

Este néztem kicsit az Euronews-híreket Szíriáról, és megint csak ugyanarra a következtetésre jutottam, mint Jugoszlávia vagy Afganisztán esetén. Hogy a félnormális országok esetében milyen apró dolog is elég, hogy hirtelen pokollá változzon minden. Most azt próbálom magammal elhitetni, hogy nyugi, csak a szokásos túlreagálásom suttogja a fülembe, hogy Magyarország is […]


Napraforgók az út mellett

Mivel lusta vagyok (lásd: garázsajtó, kertkapu, kicsuk, becsuk stb.) és szeretek sietni (lásd: egyirányú utca, piros lámpa, parkolókeresés stb.) a városban is biciklizem, de a kétkerekű műfaj igazi hozadéka a városon kívül bontakozik ki. Ha autóval megyek, a bokrok, a mezei virágok, a buszmegállók, az út szélen parkoló piros Ford […]


Ünnepi tiplizés

Nem is tudom, irigyeljem vagy sajnáljam azokat a „kollegákat”, akiknek időről időre, ünnepről ünnepre elő kell rukkolniuk különböző politikusok ünnepi beszédével. Ezek a beszédek arról ismerszenek meg, hogy nem tartalmaznak konkrétumokat, a maguk üres patetikusságukban tértől és időtől függetlenül bevethetők. Egyedüli céljuk, hogy pukkanjanak egyet, de lehetőleg csak akkorát, hogy […]


Lábam elé nézve

Az otthonom közelében valahogy háromszög alakban rendeződnek az utcák, és amikor A pontból B pontba indulok, értelemszerűen mindig a háromszög rövidebb oldala mentén indulok el. Mindez azzal a következménnyel jár, hogy a háromszögeknek a hosszabb – vagy annak vélt – szárain gyakorlatilag soha nem megyek végig. Ma délelőlőtt viszont végigmentem […]