Igazán remek ez a nyári időszámítás.
Az új idő szerint hajnali fél 3-ig olvastam, hogy álom jöjjön a szememre, a régi idő szerint viszont fél hatkor már felébredtem.
A legszebb az egészben, hogy amikor a hosszú tél után végre ismét tavaszi napfényben lehetne ébredni, akkor kollektíven előretekerjük az órát, hogy mégiscsak sötétben tegyük ezt.
A nyári időszámítás a legjobb illusztrációja annak, hogy az ember az agykapacitásának csak töredékét használja.
Szólj hozzá!