Hajnalok hajnalán, kb. fél nyolc tájékában ma egy szombathelyi intézmény udvarából bicikliztem ki.

Az udvaron már kellőképpen felgyorsultam, és hirtelen jó ötletnek tűnt kipróbálni, hogy ekkora sebességgel be tudom-e célozni a nyitott kiskaput.

Nem tudom mekkora szerepe volt a sebességnek, a laposra zárt reggeli szemeknek, mindenesetre elég masszívan lekoccoltam a kormánnyal a kapu vastokját.

Az esemény fémesen belecsengett az álmos szombathelyi napkezdetbe, és melyet a táskám betonon való puffanása követett. A kormányról leszabta a kapu, ugyanis.

Ezenkívül csak a lábamat vertem be kicsit, de semmi különösebb baj nem történt.

Így utólag belegondolva, azért rosszabbul is járhattam volna, de hát bátraké a szerencse.

Az irodában egyébként találtam egy IKEA-fogót, amivel úgy-ahogy visszagörbítettem a táskaalkatrészeket. (A fotón még a beavatkozás előtti állapot tekinthető meg.)