Napokkal ezelőtt egy Facebook-bejegyzésben kikottyintottam, hogy telefonon felhívott Bajnai Gordon egykori miniszterelnök, most ellenzéki megváltó, hogy segítségemet kérje.

Nem akarok most politizálni, személye körül nincs is nagyon mit, bennem leginkább az maradt meg egyéves kormányfői tevékenységéből, hogy nem csinált semmit.

(Tegyük hozzá csendesen, ez abból szempontból bátran nevezhető válságkezelésnek, hogy az azok a magyar vezetők, akik csinálnak valamit, általában elkúrják.)

Túllépve ezen a köldöknézegetésen, felidézem nektek első (?) találkozásomat Bajnai Gondonnal, az akkori nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterrel.

2008-ban történt a dolog, amikor éppen dübörgött a gazdaság, minket irigyeltek a németek és a franciák, mi meg Szombathelyen, a városszélen, meghitt hangulatban új, tetszetős, EU-s szennyvíztisztítót avattuk.

Bajnaira már csak nagyon halványan emlékszem, ami pozitív olvasatban azt jelenti, hogy annyira rossz benyomást biztos nem tett rám.

Bajnai Gordon szennyvíztisztító avatása

Arra viszont határozottan emlékszem, hogy milyen pikáns hangulata volt a szennyvíztisztító tőszomszédságában, néhány méterre csövektől és a nagy, sejthető tartalmú tartályoktól állófogadáson franciasalátát csipegetni.

Minderre még rájött, hogy előző este görbe estét tartottam valahol (fiatal voltam és bohó), így az amúgy is gyenge gyomrom meglehetős próbára volt kitéve a már említett állófogadáson és az azt követő üzembejáráson.

Bajnai Gordon egyébként már nem vett részt sem a salátamajszoláson, sem a tisztítónéző túrán. Lehet, neki is rossz volt a gyomra.