Nem is dicsekedtem vele: elkezdtem Orhan Pamuk Új élet című regényét. A török író – aki mellesleg Nobel-díjas – egyik korábbi könyvéről (Hó) meglehetősen lelkendezve számoltam be a Kimozduló.hu -n. Nos, lelkesedésem kissé lohadóban van, az Új élet ugyanis egyes elemeiben Paulo Coelhóra emlékeztet, aki nálam – hogyan fogalmazzak finoman? – nem az a kimondott irodalmi zsinórmérték. A kétszázadik oldalon tartok, még a felénél sem, szóval lehet még javítani, de az esély úgy halványodik, ahogy a magyar válogatottnál szokás vb-selejtezők ügyében. Gondoltam, leírom, egyszer talán valaki hasznát veszi. Ha meg nem, akkor nem.
Az Isztambulról szóló leírása és A fehér kastély szerintem nagyon jól sikerült művek, bár az előbbire rá kell hangolódni, mert sokszor unalmasnak tűnik (hatszáz-egynéhány oldal).